Csodás titok, mit hord a nő magában
s kilenc hónapig rejtelem marad,
birtokba veszi testének erőit
egy megszálló, hatalmas akarat.
Mély titkot rejt az anyaméh homálya,
titkot ringat az ősi lét tava,
hol a létezés minden változatját
végigjátssza az ember magzata.
Fiú vagy lány? s mit mond az arcvonása?
mit hoz a létbe, mikor megjelen?
és szívében mily erők szunnyadoznak,
mi lesz a sorsa? csupa rejtelem!
Átoknak jön, fölgyújtani a földet?
vagy áldozat lesz, gyönge és szelíd?
mily ötvözetet hoz az ősi tűzből,
amely salakot s aranyat vegyít.
Az anya vár, viseli titkos terhét,
nem kérdez ő, csak érlel és szeret,
vérén hizlalja méhének gyümölcsét,
vérből változtat mellébe tejet,
csontot épít, húst sző a magzatának,
s mikor testéről lehull a lakat,
kitárul, és gyönyörben, szenvedésben
oly naggyá teszi őt a pillanat,
mint a világok óriás szülőjét,
kinek ölén a mindenség piheg...
új élet gyúl az idők végtelenjén,
szülési kínban új anya liheg!
Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972.
Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.
Csodálatos vers!
VálaszTörlésCsodálatos vers!
VálaszTörlés