Gömbölyödnek az áldott asszonyok,
az élet újra tőrbecsalta őket,
a szétszaggatott kisdedek helyett
szülik, szülik az új, friss csecsemőket.
Minden érik és minden gömbölyül,
új bor feszíti hordókban a dongát,
gömbölyödik az alma, és a nő
ragyogva hordja öklöző porontyát.
Nincs emlékezés, nincsen iszonyat,
a tűzmart föld teherbe esett újra
s nehéz testével gömbölyűn gurul
a nap körül, új csóktól kivirulva.
Gömbölyödik a karcsú holdkaréj,
s a végtelen tér gömbölyű hasában
gömbölyű bolygók szülnek csillagot,
és új csibék feszengnek a tojásban.
Érik a gyermek anyja köldökén,
új Kisded kel az átkozott világnak...
a csontok és a koponyák hegyén
gyereke lesz boldog kis Máriának!
Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972.
Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése