2014. máj. 3.

Tóth Endre: A világ reménye



Hogy beteljesedjék ige és ígéret:
a földreszállt Isten maga gyermekké lett.
Világot váltott meg, kisdednek születre,
s férfiként szegezték fel a feszületre.

Kit elűztek tőle a zord tanítványok,
ő minden gyermeket magához bocsátott,
s őnekik ígérte örökül a mennyet,
nem a hurcolóknak s a tudós véneknek.

Azóta a világ reménye: a gyermek,
érte bocsát meg az Isten az embernek,
s úgy tekintünk mi is minden csecsemőre,
mintha különb ember válhatnék belőle.

Ha gyermek maradna mindig a szívében,
nem érné az embert annyi bukás, szégyen,
de ahogy nő: ezer kísértés les rája,
s a vén, bűnös világ magához formálja.

Betlehemi gyermek, földi bűntől tiszta,
vezesd a világot a bölcsőhöz vissza.
Tudjon hinni megint, legyen újra gyermek,
s nyerjen itt lent békét s odafent kegyelmet.


Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLVII. évf. 47. sz. 1947.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése