Szeretem a szép őszidőket,
Mikor a nap még fent ragyog,
Itt lent az árnyak egyre nőnek,
S rövidülnek a nappalok.
Deres a fű már hajnalonta,
és fénybe bomlik a határ,
Mint hogyha elfeledte volna:
Elszállt a fecske, gólya már.
Bolyongok az erdőn, a réten,
Könnyes mosollyal ajkamon:
Jó búcsút venni idejében,
Mikor még nem fáj oly nagyon.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVII. évf. 48. sz. 1948.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése