Hajamat friss szellő fújja.
Itt az örök tavasz újra.
Sok kicsi rügy észrevétlen
kipattant a nyers fakérgen.
Gólyahírt, meg kék ibolyát
árulnak a sarki kofák.
A nép, mint szorgos hangyaboly,
sürög-forog, tesz-vesz, lohol.
Piac-utcán mostan bontják
a bombavert házak romját.
Itt már rakják az új falat,
s ott csillog a dús kirakat.
Sóvárogva nézik a nők
a sok drága kelmét, cipőt.
De a szegény most is inkább
rongyokban jár és mezítláb.
A gyermekek víg csapatja
kirajzik a déli napra.
S a Nagytemplom ikertornya
ragyog, mintha ércből volna.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVII. évf. 48. sz. 1948.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése