Barátaim meglátogattak,
Meghallották, hogy nyavalyás vagyok.
Mi fáj? Hol fáj? Faggattak szánalommal,
De nem feleltek, csak a sóhajok.
Hajaj! Motyogták hümmögetve:
Ez a világ csak ideig való…
S míg szenderegtem, messziről fülembe
Kongott a léptük, halkan elhaló.
És megkopogtatott az orvos:
Mi fáj? Hol fáj? De nyitját nem lelé,
Legjobban fáj az élet, így rebegtem
S aztán befordultam a fal felé.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVII. évf. 48. sz. 1948.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése