Megpróbált az Isten, meg is érdemeltem…
Neki-feszítettem a harcnak a mellem,
azt hittem: le nem győz soha senki engem.
Munka volt a kardom, becsület a vértem
s alázatom’ kövér gőggel kicseréltem,
azt vártam: az Úr is hadakozzék értem.
És Ő meg is markolt, bordámat bezúzta,
nem talált méltónak az apai jussra:
békémet elvette, kötött hadi gúzsba.
Két világégésben megforgatott nyárson,
hogy töredelemmel szívéhez alázzon,
hogy szebb legyen a rongy, mint régen a bársony.
Elfogadtam… Igám türelemmel húzom,
csontra száradt bőrig elapad a húsom…
Az élettől én már csöndben így búcsúzom.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVII. évf. 47. sz. 1947.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése