Karácsony estéjén,
Lámpagyújtás tájban,
Fért el a mi kedves,
Nyájas kis szobánkban!
Előttem van most is
Ez az egész este.
Derült boldogsága,
Édes ihletése,
Csodás történetje.
Angyal suhanása,
Ahogy átszáll titkon
De fénye ott marad;
Meg egy-egy éneke,
A mi ajkainkon.
Karácsony estéjén,
Lámpagyújtás tájon:
Tudom én, tudom én,
Az az angyal most is
Átszáll a világon.
Istenem, de én most
Idegenben, árván,
Mit tegyek? mit tegyek?
Karácsony estéjén,
Lámpagyújtás táján.
Járjam-e a néma
Néptelen utcákat?
Hogy az ablakokból
Kimosolygó fényre,
Könnyemtől se lássak?
Vagy itthon maradjak?
S szívem árvaságán
Kizokogjam magam?
Karácsony estéjén,
Lámpagyújtás táján.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVII. évf. 48. sz. 1948.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése