2014. máj. 3.

Oláh Gábor: Jegenyefa



„Jegenyefa tetejében
Ül egy holló feketében.
Gyászruhája engem illet,
Mert a rózsám már nem szeret.”

Mint egy lombokba dermedt rakéta,
Mely zölden is suhog az ég felé;
Mint gyújtatlan nagy gyertya, melybe néha
Lángot lop egy kéz – tán az Istené;
Mint egy szívből szakadt merész kiáltás,
Mely számon kérni az egekbe tör;
Mint egy gárdista tiszt, ha jő a váltás.
Arcát, fejét tisztelgőn veti föl;
Magyar kapuk félfáján őrnek álló
Kemény legény, dacos és hallgatag;
Kinek sóhaját majd az égbe váltó
Sötét szellemek népe hallja csak;
Szent fába bűvölt pogány alirumna,
Ki bűvös igét félhangon susog;
Nem alszik soha, mert ha elaludna:
Tűzzel perzselik föl vad máguszok;
A magyar föld panaszát jajgató bús
Mondatnak fölkiáltó nagy jele,
Kinek magvát valami béna koldus
Vándorlás közben itt hullatta le;
Költői téma, kép; örök Természet
Színpadán díszlet, frappáns és tömör,
Belőle alkonyatkor (hogyha nézed)
Halavány lila ködgomoly ömöl;
Kóbori hollók fekete csillagnak
Szállank le rá; Dantei gyászba foly
Alattuk a táj, néha kivillognak
Levelei, mint bánatból mosoly;
A fölfelé törés örök, beszédes
Szimbóluma, ha madár szállja meg:
Mind fölfelé tör rajta, mert ha kérdez:
Hová? – az ága fölfelé remeg.
Ha költők árnyát nézem a magyar fa
Rengetegében,  e z   magam vagyok;
Egyenes, büszke, szárnyaló; ha rajta
Harmat csillan: az  é n  könnyem ragyog.
- (Arany: hatalmas tölgy bús rengetegben;
Vörösmarty: a holdban tört fenyő;
Petőfi: fűz s akác, suhogva rebben
Át rajta pillangó és zord idő.
Ady: fekete-zöld hárs, fürtvirága
Oly kábító bús illatot ködöz;
Tóth Árpád: szomorúfűz boltos ága,
A Tisza foly alatta; vérvörös
Iharba gyúl a Vajda lángja ottan,
A vaáli erdőn, a vad iharosban…)
Szeretlek, magyar ciprus, égbe lobbant
Jegenyefám, te szóló némaság;
Te Szent László, testtel kiválva: ropant
Magános alakod magasba vág.
Ritka, mint a nemes faj. Alacsonyka
Tömegből kisurranó torony.
Még csúcsod ég, nap bíborába vonva,
Mikor derekad már éjtől korom.

- 1940. július -

×) A Déri Múzeum Oláh Gábor-szobájában őrzött kiadatlan, kéziratos verseskötetből


Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLVII. évf. 47. sz. 1947.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése