„Jegenyefa tetejében
Ül egy holló feketében.
Gyászruhája engem illet,
Mert a rózsám már nem
szeret.”
Mint egy lombokba dermedt rakéta,
Mely zölden is suhog az ég felé;
Mint gyújtatlan nagy gyertya, melybe néha
Lángot lop egy kéz – tán az Istené;
Mint egy szívből szakadt merész kiáltás,
Mely számon kérni az egekbe tör;
Mint egy gárdista
tiszt, ha jő a váltás.
Arcát, fejét
tisztelgőn veti föl;
Magyar kapuk
félfáján őrnek álló
Kemény legény,
dacos és hallgatag;
Kinek sóhaját majd
az égbe váltó
Sötét szellemek
népe hallja csak;
Szent fába bűvölt
pogány alirumna,
Ki bűvös igét
félhangon susog;
Nem alszik soha,
mert ha elaludna:
Tűzzel perzselik
föl vad máguszok;
A magyar föld
panaszát jajgató bús
Mondatnak fölkiáltó
nagy jele,
Kinek magvát valami
béna koldus
Vándorlás közben
itt hullatta le;
Költői téma, kép;
örök Természet
Színpadán díszlet,
frappáns és tömör,
Belőle alkonyatkor
(hogyha nézed)
Halavány lila
ködgomoly ömöl;
Kóbori hollók
fekete csillagnak
Szállank le rá;
Dantei gyászba foly
Alattuk a táj, néha
kivillognak
Levelei, mint
bánatból mosoly;
A fölfelé törés
örök, beszédes
Szimbóluma, ha
madár szállja meg:
Mind fölfelé tör
rajta, mert ha kérdez:
Hová? – az ága
fölfelé remeg.
Ha költők árnyát
nézem a magyar fa
Rengetegében, e z
magam vagyok;
Egyenes, büszke,
szárnyaló; ha rajta
Harmat csillan:
az é n
könnyem ragyog.
- (Arany: hatalmas
tölgy bús rengetegben;
Vörösmarty: a
holdban tört fenyő;
Petőfi: fűz s akác,
suhogva rebben
Át rajta pillangó
és zord idő.
Ady: fekete-zöld
hárs, fürtvirága
Oly kábító bús
illatot ködöz;
Tóth Árpád:
szomorúfűz boltos ága,
A Tisza foly
alatta; vérvörös
Iharba gyúl a Vajda
lángja ottan,
A vaáli erdőn, a
vad iharosban…)
Szeretlek, magyar
ciprus, égbe lobbant
Jegenyefám, te szóló
némaság;
Te Szent László,
testtel kiválva: ropant
Magános alakod
magasba vág.
Ritka, mint a nemes
faj. Alacsonyka
Tömegből kisurranó
torony.
Még csúcsod ég, nap
bíborába vonva,
Mikor derekad már
éjtől korom.
- 1940. július -
×) A Déri Múzeum Oláh Gábor-szobájában őrzött kiadatlan,
kéziratos verseskötetből
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVII. évf. 47. sz. 1947.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése