Ha üdv, szerencse elhagyott,
S a csalfa álbarát,
Ki üdveid közt bókola
Nem nyujtja gyámkarát.
S kamrád sötét ölén csak a
Bu s fájdalom veled:
O mond az éltető vigaszt,
O mond: miben leled?
Ne féj, ne félj! ha van hited
Ne rettegd a jövőt,
Ha van keblednek Istene,
Ha el nem hagytad őt.
Imádkozván malasztos ir
Fog szüdre omlani,
Mert boldogitó érezet
Az Istent áldani.
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése