Milly szép az égi boltozat,
Ha szende alkonyon
A nap nyugodni szenderül
Csöndes hullámokon.
S letünvén végsugárival,
A csillag ezredek
Homály-derítőn reszkető
Csillámmal fénylenek.
Milly szép az égi boltozat,
És mennyi kéjt fakaszt,
Ha más illy tünde fény között
Ragyogni látja azt.
És én – örülni nem tudok,
Nincs ajkamon mosoly,
Borus arczomra égető
Keserv könyűje foly.
És sírva kérdem: mint vagyon
Hogy csillag-milliók
Körében is szent egyeség
Malaszti láthatók.
Míg szivvel áldott emberek
Közt átkos gyűlölet
Csatája forr, s a földkörön
Örök bék nem lehet?!
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése