Volt
egy szép kora az emberiségnek, mellyben a’ kesergő fiú nem rettege
Halotti-Beszédben magasztalni elhúnyt atyját, nem a’ bánatba süllyedt férj a ’
maga hitvesét, ’s testvérét a’ testvér. ’S a’ kik ennek hallására
felgyülekeztek, tudták érteni, akarták érteni, hogy a’ Beszédtartóból, ha a’
magasztalás messzebb ment is mint a’ komoly Való engedhette, hűség hangzott és
nem kérdés, ’s tisztelték a’ felmelegült érzés’ megtévedését. A’ mi időnk’
veszélye, a’ pulyaság, bennünket legszentebb érzéseinknek közepette sem
hagyhat-el; kérkedés elegyíti magát még fájdalmunk’ hangzásaiba is; csillogó
rokonainkkal, házunknak régiségével büszkélkedünk, czímereket festetünk,
gyászleveleket nyomtattatunk, mert úgy kívánja a’ szokás, ’s Megholtjainkat,
mintha ugyan érzenénk hogy őket magunknak nem illik magasztalnunk, idegenek
által hagyjuk dicsértetni, kiknek’ a’ nagyítás hamarább elnézettetik. Én, kinek
testvéreim köztt a’ születés’ rende tisztemmé tette hogy szeretett anyánknak
halálát házunk’ rokonainak ’s barátjainak bejelentsem, annál bátrabban követem
itt annak a’ nagylelkű népnek példáját mellyet feljebb említettem, minthogy mind
azok a’ kik ezt a’ jó Asszonyt ismerték, bizonyságaim, hogy ha ez nem itt hanem
ott született ’s neveltetett volna, méltó volt volna a’ Cornéliák közzé számítatni,
’s tudják hogy magasztalása kérkedékenység ’s hízelkedés nélkül esik.
BOSSÁNYI
SUSÁNA Ér-Semlyéntt Biharban 1740. Májusnak 18dikán született, ’s testvéreinek,
kik közzül tsak az egy Klára érte-el a’ leányi felvirúlás’ esztendejit,
elhalások után eggyetlen gyermeke vala szüléjinek. Az atyja F e r e n c z
(szül. 1703.*) (* Az akkori háborogó
időkben lebetegedéséhez közelítő anyja nem mere megmaradni Biharban, ’s vagy
Pesti, vagy Hevesi jószágaiban kerese menedéket. Ezen útjában a’ Vámos-Györki
határon, Árok-Szállás mellett, testvérének Péchy Mihálynak, ki egy vad-reczét
löve, puskaszavára a’ kocsin szüle meg fiját.); megholt 1786. Jún. 12d.),
fija volt Ferencznek, a’ ki Ferencz Erdélyi Fejedelem’ kedvéért Nyitra és Bars
Vármegyéket elhagyván, Biharba jött, és itt egy ifjú é s szép özvegynek, Péchy
Sófiának, a’ Mihály’ és Ér-Keserüi Fráter Mária’ leányoknak, szerelme által
elfogattatván, ez helyett megtelepedék. Anyja Kóji C o m á r o m y J ú l i á n a (szül. 1717. Májusnak 13d.;
megholt 1798. Február. elsőjén), Györgynek, Békés Várm. Vice-Ispánnak, ’s
Kis-Rhédei Rhédei Júliánának leánya volt: ’E tiszteletes atyának és anyának
emlékezete még új; sokan élnek a’ kik őket ismerték. Bossányi Ferenczné a’
legfeddtelenebb hitves és anya ’s régi magyar-erkölcsü Matróna volt, rakva azon
fénykerülő tulajdonokkal mellyek az asszonyi nemnek becsét teszik; Bossányi
Ferencz a’ legszentebb Hazafi, Biharnak legifjabb esztendejiben Fő-Szolgabírája
’s Fő-Notárius: mert későbben hivatalt viselni nem akart; ’s Baranyi Gábornak
az Ország’-Gyülésén ehhez a’ nagy érzésű emberhez illő Követtársa, ’s, Dobozy
Mihály, Domokos Márton és Lajos, ’s az idösbb Péchy Imre* (* Ez, atyja a’ Vice-Palatinusnak, unoka.öccse, patvaristája, ’s késöbben sógora volt.)
Urakkal együtt, h aláliglan legszorosbb barátja, ’s a’ Megyének minden terhesbb
dolgaiban vállas, lelkes segédje.
Az
anyámnak a’ kedvező történetek igen kedves arczot ’s deli termetet adtanak, ’s
szépségének utolsó esztendejiben ’s roskadtságában is igen világosan lehetett
látni maradványait. Képe rózsa volt és liliom, szemei feketék, haja szög,
termete a’ legvirítóbb egésségé, ’s növése középszer. Nem neveltetett házon
kívül, de gonddal, ’s kitetszett mind elméjén, mind erkölcsein, melly szülék’
leánya. Atyja ugyan, noha akkor még a’ Magyarnak nem vala szükség németül
tudni, szóllott németül is, de ő eggynyelvűnek
neveltetett: valamint, az eggyitalú atya’ ’s anya’ példája szerént, eggyitalúnak. Megmaradt a’ két eggység
mellett végiglen: ’s ámbár a’ házasság olly vidékre szállította által, hol a’
föld népe tótúl is beszéll, ’s ámbár férje ’s gyermekei mind ezt mind azt a’
másikat szóllották körültte, ő eggynyelvű maradt; és a’ temetum’ italától az asszonyi-nemet eltiltó Rómaiak’ példája
szerént, eggyitalú, ’s, a’ mi nálunk nem érdem, de érdem volt Rómában, eggyférjű.
Alig
lépe ki tizenhetedik esztendejéből, midőn az atyám, József (szül. Vinnán 1732. Február. 9dikén) legidősbb gyermeke az
Ungvári Vice-Ispán András’ és Eödönffy Vinnai Erzsébet’ eggyetlen fijának,
Dánielnek, és Szirmay Thereziának Szirmay András’ és Királyfalvi Róth Júliána’
leányának, Menyhért’, ifjabb András’, Ádám’, László’, Imre’ és Sándor’
testvérének, s bátyja András és Péter onkeleimnek (született amaz Újhelyben,
1738, April. 11dikén, ’s megholt Beretőn, 1804, Novemb. 8dikán; ez szül. 1747,
Június’ 16d.) házunknak eggyik rokonától, a’ Biharban, Gálos-Petriben, lakott
Oberster Dráveczky Lászlótól, a’ szép leány’ megnézésére szóllítatott. Az Ifjat
vonszotta ehhez nem csak ennek szépsége, hanem atyjának érdemei is, mellyeket
Pozsonyban és Pesten ismerni ’ tisztelni tanúlt. A’ leány a’ virító, szép ’s
nagy-mívelésű Ifjat hamar megkedvelé, az atya pedig örvendett, hogy az lészen
vője a’ kit ő, a’ nélkül hogy a’ mi eránt megszóllítatott álmodta volna, szelíd
erkölcseiért ’s kibeszéllhetetlen kellemű szerénységéért már szeretett vala. A’
Nagy-Váradi Püspöki-hévvizeknél történt első meglátások; itt tétetett az első
béjelentés, mellyet osztán Ér-Semlyénben 1758, Júniusnak 19dikén az eljegyzés
és az esketés, végre Septembernek 29dikén az öszvekelés követett. Az atyámnak
az Alsó-Regmeczi, András és Péter onkeleimnek a’ Vinnai ’s Lasztóczi jószágok
jutván osztályrészül, az anyám Biharból Abaujba jöve-fel lakni.
Házasságok
termékeny vala: - 1759. Octóber’ 27dikén Ér-Semlyéntt engemet szült; - 1761,
Febr. 22dikén Regmeczen Dienest,
Biharnak 1784 olta Vice-, majd Fő-Notáriusát, 1803 olta 1811ig második
Vice-Ispánját, 1808ban Dietai Követjét, most Cs. K. Consiliáriust; - 1762.
Május’ 13dikán Júliánát, Bereg Várm.
Táblabíró Dercsényi János Úr’ hitvesét; - 1763. Jún. 19dikén Lászlót, a’ Dávidovics’ nevét viselő
Magyar Gyalog-Sereg’ Obersterét, ki Bécsben 1807, Júl. 16dikán hosszas
betegségében megholt; - 1766, Decemb. 12dikén Klárát, Abauj Várm. Táblabíró Krainik József Úr’ élete párját; -
1768, Octób. 4dikén Susánát, Özvegy
Péchy Sándornét; - 1770, Jún. 19d. Theréziát,
ki 1772, Octób. 30d. megholt; - 1774, Jún. 4dikén Józsefet, Abaujnak Tábla- és
Fő-Szolgabíráját; - 1774, Augustus 15dikén Miklóst,
Biharnak Assessorát.
Házassági
boldog eggyességek, olly boldog, hogy ahhoz még távolról sem férkezhetett sem
szenny sem gyanú, nem tarta sokáig; az atyám 1774, Mártzius’ 20dikán eggy
szerencsétlenül orvoslott ínhidegben Regmeczen elaludt, ’s a’harmincznégy
esztendős asszonyt mintegy tizhenhat esztendei eggybe-kötetések után nyolcz
neveletlen gyermekkel megterhelve, kik közzül az utolsó öt holnap múlva született-meg,
özvegységben hagyta.
Melly
gonddal, melly erölködésekkel melly kedvetlen környülmények köztt, kevésben
segéllve szüléjinek elhalásokig a maga örökségének jövedelmeiből, nevelt légyen
bennünket, azt még sokan vagynak a’ kik említhetik. Új birtokos nékünk nem
szerzett, vagy csak kevés tekintetüt, ’s nem mind tartotta-meg a’ mi idegent
könnyed áldozatokkal, igazságtalanság nélkül ’s tisztán lehete vala
megtartania: de az ösin fáradhatatlanúl javítgatott, sokat épített, ’s gondos,
hasznos, jóltevő anya volt némelyikünk eránt, mindenikünk eránt. ’S ha
birtokunkat nem javította, épen nem bővítette volna is, ki nem fog fijának illy
feleséget, ki nem fog árvájinak illy anyát óhajtani? Látunk sokakat, kik
gyermekeiknek, jól, rosszul, keresnek, nevelést nem adnak, ’s azt hiszik hogy
ők bánnak okosan. Maradjon nékik az ő dicsőségek! Én áldom az eszesebb,
lelkesebb anya’ emlékezetét, kitől becsesebbet vettünk mint a’ jószág.
Igazságtalan a’ ki mindentől mindent vár, mindent megkíván; ’s a’ ki nem érti,
hogy a’ nagy érdem nem volna nagy érdem, ha mind azok a’ mik ezt teszik,
egyenlő mértékben állanának egymás erént: a’ ki nem érti, hogy fogyatkozás
nélkül nincs nagy érdem: az tiszteletemet mellyet ennek a’ kora ’s neme felett
nagy Asszonynak itten nyújtok, nevezze vakúlásnak, ’s kapjon büntetésül olly
hitvest, ’s gyermekeinek olly anyát, a’ kiben fogyatkozás nem találtatik.
Atyját
férje után tizenkét, anyját huszonnégy esztendő múlva vesztette-el, és csak
ekkor juta birtokába atyai ’s anyai jószágainak, ’s azon állapotba, hogy
gyermekeinek sorsokon könnyíthessen. De melly siralmas időben érte őtet ez a’
könnyebbülés! akkor, midőn eggyik fijának szerencsétlensége azt szenvedteté
vele, ’s hetedfél esztendeig ’s két hétig szenvedteté azt, a’ mit a’
legérzékenyebb hitves fogott volna szenvedni hasonló esetben férjéért.
Bánatban, kesergésben töltött nappalai éjjelei elgyengítették testét, lelkét.
Júniusnak 28dika 1801. volt a’ nap, melly könnyeit felszárasztotta. – Lakását mostan
Regmeczről általtevé Ér-Semlyénbe, de úgy, hogy az esztendőnek egy részét azon
helyen töltögeté, hol ifjúságának boldog szakát élte-el. – Három leányait, az
elsőt 1785, a’ két ifjabbat 1788ban adta férjhez. Legifjabb fija legelébb
házasodott, ’s 1797ben elvette Consiliárius ’s Bihar Várm. Vice-Ispán Bessenyői
Beothy János Úrnak (megholt 1786. November’ 2dikán) Baranyai Baranyai Borbála
Asszonytól született Victória leányát.
Ezt követte József, Consil. és Borsod
Várm. Vice-Ispán Ragályi József Úrnak ’s Szemerei Szemere Katalin Asszonynak Mária leányával. Én elvettem 1804.
Novemb. 11dikén eggykori hivatalbeli Elöljárómnak, atyámnak, ’s, ha azt szerény
tisztelettel mondanom szabad, barátomnak, az 1810, Júniusnak 23dikán megholt
Szendrei Gróf Török Lajos Úrnak ’s Gróf Rogendorff Aloyzia Asszonynak
leányokat, Sophia-Antoniát. Végre az
öcsém László 1806. Aprilisban Bihar
Várm. Táblabíró Lukács Miklós Úrnak eggyetlen gyermekét, Franciscát; most Feld-Marschal-Lieutenant Báró Radivojevich Úrnak hitvesét.
Dienes öcsém nem házas. – Ezen párosodásokból
házunk a’ mai napig ezekre szaporodott: Tőlem Eügénia ’s Thalia leányaim ’s Marc-Emil
és Antonín fiaim; Júliánától Károly, Ferencz, Pál, János fijai és Therézia
leánya; Lászlónak meddő volt házassága; Klárától Aloyz, Ágoston, Ferencz,
László, Imre, Pál fijai, ’s Therézia, Klára, Josepha, Amália leányai; Susánától
Klára és László; Józseftől József, Amália és Lászlóm; Miklóstól négy
fiú-gyermek: Gusztáv-Adolf, Sándor, Victor és Títusz.
Az
anyánk a’ legtartósbb egésségben élt, ’s athlétai alkotásához képest annyival inkább
hosszú életet ígérhete magának, mivel szüléji is hosszú sor esztendőket éltek.
Nyugtalansága ’s heves indúlatjai testét még edzették. De 1810ben e’ vas
természetet eggy lassú guta elgyengítette, melly után annyira elnehezedék, hogy
nagy testét nem bírhatta könnyen, de mindég fenn járhatott. Három esztendi
sínlése után az elmúlt 1812dik eszt. Novemberének 14dikén Ér-Semlyénben
csendesen örökre elaludt. A’ természet’ és élet’ Ura néki könnyű kimúlást
engedett.
Lélektelen
tetemi az Ér-Semlyéni Templom’ kerítésében harmadnapra, Dienes és Susána
testvéreimnek jelenlétekben, azon sírba tétettek-le, hol anyja ’s Római hitű
atyja fekszenek.
Halála
után kezünkbe akadt utolsó Rendelése, mellynek végre-hajtását kedves
unoka-öccsére, Vice-Palatinus Mélt. Pécziújfalusi Péchy Imre ’s tisztelt rokonunkra Tek. Kapolcsi Domokos Lőrincz Urakra bízta volt.
Osztályunk Martziusnak végével Ér-Semlyénben kezdődött, ’s ugyan-ott Aprilisnek
10dikén el is végződött. Abauj, Zemplény, Szabolcs, Bihar, Heves és Nógrád
Vármegyékben fekvő jószágaink úgy osztattanak-fel, hogy lakásom nekem
Széphalmon, Dienes öcsémnek, Krainikné és Péchyné húgaimnak Semlyénben,
Juliánának és Józsefnek Regmeczen, Miklósnak Semlyénben vagy Pászthón essék.
Ezek
voltak, a’ mellyeket ezen nagylelkű Asszony’ emlékezetének fenn-tartására
házunk’ rokonainak ’s barátjainak elmondani hálás tiszteletnek, ’s
maradekinknak, kiknek az illy jegyzések kedvesek ’s hasznosak is lehetnek,
fenn-hagyni kötelességnek ismertem. Szokatlan a’ lépés: de óhajtanám, hogy ez
is fesse gyermeki hív érzéseimet; ezeknek kevésnek látszott a’ mi
Gyászleveleinknek elnyűtt előadások, melly czifra szókkal olly igen sok
esetekben álarczoskodik. Ajánlom emlékezetét, testvéreimet ’s magamat mind
azoknak, a’ kiknek ezt megküldöm, atyafi ’s baráti szeretetekbe. – Széphalom,
Júniusban, 1813.
Forrás: Özvegy Kazinczy
Józsefné született BOSSÁNYI SUSÁNA’ emlékezete. Irta első-szülöttje KAZINCZY
FERENCZ. Rokonainak ’s barátjainak Gyászlevél’ helyébe; maradékainak a’ dolgok’
tudása végett. S. Patakon, 1813.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése