Egy ritka csillag tündököl
Az ég azur ivén,
S a bölcsek szíve feldobog
Varázs tündökletén.
Sugára fönnen hirdeti
Az Izrael királyt,
Ki mint a hajnal szétveri
A sűrü észhomályt.
S forró szivökben vágy lobog,
Köszöntni, látni őt,
A jászol szalma vánkosán
Már most is szenvedőt.
S keletről utra keltenek,
Túl völgyön és hegyen,
Vezérül utjokon lebeg
A csillag fényesen.
Elérik Juda városát,
S kiállva sok veszélyt,
Könnyült kebellel kérdezik
Az első jött személyt:
„A kisded Izrael-király
Hol üdvezölhető?
Egünkön fénylett csillaga,
Feltüntét hirdető!
S jövénk imádni őt a sziv
Leghőbb érzelmivel,
Ki úr lesz a földnépein
hatalma fényivel.” –
E hirre, melly mint ágcsapás
Ütött a nép közé,
S a zsarnokot mint éjjeli
Elkisértet üldözé;
Herodes és a gyáva nép
Elbámul és remeg;
S a kérdet főpap ajkait
Illy szókra nyitja meg.
„Az üdvezítő Bethlehem
Szent földén születik,
Mert a proféta ihletett
Könyvében mondatik:
Judaea térén nem maradsz
Utósó Bethlehem,
Öledben tűn fel a király,
Ki úr lesz népemen.”
S a véres tervet forraló
Herodes álnokul
Meghíva a szent bölcseket,
Illy szó zeng ajkirul:
„Keresni a királyfiut
Buzgón siessetek,
Ha visszatértek, őt magam
Imádni elmegyek.”
Sietnek ők, és utjokon
A csillag ujra leng,
Míg a fiúnak hajlokán
Megállva, föndereng.
S belépve, durva fekhelyen,
Roskadt födél alatt,
A szűz anyával föllelik
Az égből szállt urat.
Borulva, térdet hajtanak,
S rebegve hő imát,
Elébe önti mindenik
Hozott ajándokát:
A tiszta fényben csillogó
Aranyt, mint bélyegét
Az érzeteknek, mik hiven
Dagasztják hő szivét.
A tömjén tiszta
illatát,
Minő a szeretet,
Melly ha szivünkben lángra gyult,
Az égbe elvezet.
A myrrhát tartós
zálogul,
Hogy e szivérzeten,
Nincs tér, idő, nincs csábitás,
Melly majd erőt vegyen. -
S bucsút veendők Bethlehem
Csodás vidékitől;
Álmukban Isten angyala
Előttük tündököl.
És szóll: „Herodes vad szive
Vészterveket kohol,
Más úton térjetek haza,
Hol béke s üdv honol.”
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése