Kies virány között
Csendes tanya
Ölén magányban egy
Szelíd anya;
Hű férje tőle a
Városba tért
Már hajnalonta, több
Szükségesért. –
A néma völgyi lak
Hüs keblébe
Bucsúzva néz a nap
Sugára be.
Bölcsőt ringat a nő
És énekel:
Arczán szülőöröm
S kéj ünnepel.
Csicsi a babája,
Kis életem!
Nyugodjál csöndesen
Szép gyermekem!
S míg üdve árjain
Alá merül:
Mosolygó kisdede
Elszenderül. –
Szunnyadni látva most
Benn mindenét,
Nem halljuk zengeni
A dal-zenét;
De látni kellene
Mostan e nőt,
Ha vágytok látni szent
Üdvében őt.
Mert, ah! leirni nem
Bírok kezet,
Milly szent anyában a
Kéj-érezet.
Láb ujjon jár, százszor
Megnézi őt,
S csókkal borítja el
Az ébredőt.
És hogyha férje jő
Elébe megy –
Keblén szerelmi láng,
Szemében kegy.
S mutatja néki a
Kis ébredőt,
És ujra csókokkal
Borítja őt.
Majd ölbe zárja hön
S ismét leül,
Kéjhont teremtve báj
Képzelmibül.
S fölzeng: o ég mi szent
Üdv ez nekem!
Nyugodj csak, csícsi szép
Kis gyermekem!
Alugy nyugalmasan,
Te löl hitem,
Üdvvel te általad
Környeztetem.
Te löl a szép remény
Szebb csillaga,
Mellyben reám mosolyg
Az ég maga.
Te löl Szerelmem
és
Löl életem,
Te benned üdvöt ad,
Isten nekem.
Teérted zeng imát
E sziv dala:
Üdvem fegyvertelen
Őrangyala!
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése