A föld és ég ragyogva állt;
- A szóval alkotott! –
S az igy remeklett mű után
Az úr megnyúgodott:
Megváltva lön a bünvilág
A kinkereszt ölén,
S Jezus halálra szenderül –
Pihenni nagy müvén.
S a szirtkebelbe vájt siron
Feküdt a nagy halott:
Arczán az öntudat dicső
Sugára csillogott.
S az Istenség szent jelleme
Derítő zálogul,
Hogy a halált megtörve – uj
Életre fölvirul.
S midőn az első napsugár
Fényhintve fölmerült,
A sirban alvó Jezus is
Életre lelkesült.
Ragyogva kelt föl ő – a hős –
A bűn s halál felett;
Halálán váltva meg nekünk
Öröklő életet.
Ő él – s mint szikla vész között,
Hitünk szilárdan áll;
Szeretve hála-szárnyakon
Imánk az égbe száll.
S bizton reményljük:
a halál
Ha minket sírba dönt,
Életre a föltámadás
Koránya felköszönt.
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése