2016. nov. 7.

Tóth Endre: Éjféli kép





Sohajt sohajt a bús éjfél...
Lassu csendes fuvalom kél.
Szellőszárnyon, habruhában,
Kél a hold az éjszakában.

Lágy mezőkön, vadvirágban,
Bárányfelhő alakjában –
Ki az, ki az ott magába’,
Tán a holdéj délibábja?

Ollyan mintha nem is járna,
Mintha valakire várna;
Talán talán tündérleány
Fördik a harmatos rónán?...

Hosszu fehér ruhájára
Ereszkedik le hajárja:
Mintha látnál setét éjet,
Melly a havasokra tévedt. –

Közeledik a látomány,
Feltűnik a tündérleány...
Sarló van kicsiny kezében,
Járkél a Garam mentében.

Le-lehajlik zöld partjára,
Mint a szomorúfüz ága;
S a mit meg fog lágy kezébe –
Veszi sarlója élére. –

Fényes folyam! partod fölött
Valljon mit arat és mit köt...
Mit köt az a tündérleány,
Holdvilágnál éjfél táján? - - -

Arat arat vérvirágot,
Melly magyar szívből csirázott!...
S köt belőle dicsőséget –
Az itt elhunyt győzteseknek...! -

Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése