Kopasz László: A kan-csuka

Fekete Mihály Kopasz László néven írt (1820-1871)

Tisza mellett, egy helységben

Muszka tábor ütvén tanyát,

Hosszu czondrás jó vitézek

Áhiták már a vacsorát.

S fel s alá járván az utczán

Egy nagy embert megragadnak,

S parancsolják, vigye őket

Oda, hol vacsorát adnak.

Az öreg biró volt épen,

A kit e szerencse ére;

Mind beszélhettek biz ennek,

Egy igét sem ért belőle.

S jó vitézek ökleikkel

A szájokra integetnek,

Biró uram igy megérti,

Hogy mi kell ő kigyelmeknek.

Vezeti is őket nyomban,

Hol ellássák vacsorával,

Jó magyar ott a korcsmáros,

Megvendégli majd csukával.

„Jó nagy csukám van vitézek!”

Szól a korcsmáros hozzájok,

A muszkák nem értik ugyan,

De eláll rá szemök szájok.

„Jó nagy csuka! hozom, ha kell”

Szól megint nekik fordulva,

A vitézek összezúgnak

S hadonáznak dulva-fulva.

De a gazda szép nyelvökből

Szót sem értve, csak elámult,

A biró is nagy hasára,

Tette két kezét s ugy bámult.

„Mit tegyek már, ezt a morgást,

Mondja meg kelmed, hogy értsem,

Haragos vitéz uraknak

A jó csuka kell-e vagy sem?”

’Megeszik, meg -, mond a biró,

Sejtem én már, mit beszélnek, -

Csak azt mondja kend, hogy nőstény,

Mert a kantól nagyon félnek.

Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.