Fekete Mihály (írói álneve Kopasz László)
Ezredéves ős lakói
az Árpádok szent
földének!
Tettetekről fél
világ szól,
Rólatok zeng e
dicsének.
Rólatok, kik ős
keletről
Szép nyugotra
telepedvén,
A világot
betöltétek,
Hirsugárokat
lövelvén.
Hősi nép jött e
hazába,
Hős apák utódi
vagytok,
Hirben, fényben,
dicsőségben
Tőlök hátra nem
maradtok.
Nagy, dicső vagy oh
magyarfaj,
Ellenséged sem
tagadja,
Az erénynek a
magáét
Még a bűn is csak
megadja.
A nemesség ó betüit
Kiváltságlevélen
birván,
Összetépted, mást
helyébe
Szived táblájáról
irván.
S széthirdetted a
hazában
Szolgáidnak
örömére,
Kiknek a
honvédelemben
Őseiddel omla vére.
–
Széthirdetted: e
hazában
Megszünt a nyüg és
kiváltság,
Testvérek vagyunk
mindnyájan –
Éljen a magyar
szabadság!
Éljen a magyar
szabadság!
Viszhangozva zeng a
szózat
Kárpátoknak szent
falától
Meddig a büvös hang
elhat.
S millióknak
ajakáról
Zeng az áldás nagy
nevedre.
Méltán büszke vagy
magyar nép
Ten fajodra,
nemzetedre!
Ezredéves tetteid
közt
Anyagi fény s
dicssugárból
Méltóbb tanuságot
nem tesz
Semmi szózat
nagyságodról.
Ezredéves életedben
Szentelt láng volt
honszerelmed,
Ez vivá dicső
csatáid
S legdicsőbb
öngyőzedelmed!
Forrás: Magyar
Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése