Csomaközi: Egy ifjunak, ki távol útra kelt

(Szavalta a Nemzeti Szinházban jan. 21-én Bulyovszkiné)

Ha vidám czimborák

Sodró körében élsz,

Csengetve a pohárt;

Vagy szomjan űz a kín

Az égető homok

Végetlen térein:

Eszedbe jusson

Szegény hazád!

Ha bársony és selyem,

márvány s arany felett

Úrrá tesz végzeted;

Vagy szürben, a havon,

Didergve tűröd a

Csikorgó éjszakát:

Eszedbe jusson,

Szegény hazád!

Ha égni lát szemed,

A merre eltekint,

Őserdőségeket;

Avvagy vidéklepő

Árviz’ öntésein

Röpül gyors csolnakod:

Eszedbe jusson

Szegény hazád!

Ha bájos ifju nő

És kedves csecsemő

Mosolyganak feléd;

Vagy embercsontokon

Rágódó kuvaszon

Áll meg tekinteted:

Eszedbe jusson

Szegény hazád!

Ha szentegyházba lépsz,

Hol tömjénfüst lebeg,

És a nép énekel;

Vagy ortanyára jutsz,

Hol kincsed’ s éltedet

Együtt veszítheted:

Eszedbe jusson

Szegény hazád!

Ha Krisztusként látsz,

Mellynek láb’ és keze

Fához szegezve van;

És látsz gonoszt s hitlent,

Kinek csattog keze,

Míg lába tánczot lejt:

Eszedbe jusson

Szegény hazád!

Ha néma és süket,

Dermedt s világtalan

Magány veszen körűl;

Vagy hallasz bús zenét,

Sohajt, siránkozást,

Zúgó harangozást:

Eszedbe jusson

Szegény hazád!

S ha egykor mennybe kelsz

Teremtődhez közel,

Kinél az irgalom;

Avvagy poklokra szállsz

Sátán fiak közé,

Kiknél az ártalom:

Eszedbe jusson

Szegény hazád!

Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.