Egy élet s egy ország gondjától aléltan,
Alszik egyik öreg délutáni álmot.
Szeszélyes asszony az álom. Im egyszerre
Az alvó elé a másik öreg állott.
Csak igy látják egymást negyed század óta,
Kik között országok állanak határul.
Összevont szemölddel ül az egyik öreg,
Szelid mosoly dereng a másik arczárul.
Két külön táborban, szemben vivtak mindig,
De nem egymás ellen: a honért harczolnak!
Ez a közeli nap, az a távol csillag,
Bölcs elméje volt ez, szive az a honnak!
Minő viszontlátás annyi év lefolytán!
Ifju láng és férfi erély hamvadóban.
Csak szemökben ég a megtett kötelesség
Kevély önérzete, hogy ez így mi jól van.
Kérdi az álomkép: „Hogy vagy öreg itthon?”
Feleli az alvó: „Bizony vagyok kinban;
Hát te öreg bajtárs, mint vagy odahaza?””
Keményen, mint látod; semmi baj Turinban.”
„Bizony, mond az alvó, ideje is volna,
Sok terhemet s hosszas nyugtod elcserélni:
Te eljönnél haza, én mennék Turinba…”
- - Bizony nagy dolog voln’ ezt nekünk megérni.
Forrás: Bartók Lajos (Don Pedro): Őrtüzek. Költemények. Bp., 1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése