Ilósvai Selymes Péter (1564-1574)

Életkörülményei ösmeretlenek. Két költeményének végszakai szerint előbb (1564) Szatmárt, utóbb a Szilágyságon lakott, s számos elbeszélő-féle műveket szerzett. A fennlevők: 1. A Nagy sz. Pál apost. életéről szép história stb. 2. A sz. körösztségnek és minden körösztneveknek magyarázatja. 3. Ptolomaeus kir. historiája. 4. Az híres neves Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história, 101 négyes stróph.

 

Az hires neves Toldi Mikósnak jeles cselekedeteiről*

- Töredék –

 

Mikor vitéz Toldi Budára ment volna,

Akkor az Lajosnak új udvara vala,

Egy cseh vitéznek az öklelés áll vala,

Minden öklelésben vitéz elejtett vala.¹

 

Ott egy özvegy asszonynak két vitéz fiát,

Cseh megölte vala, kiből lásd nagy búvát;

Tart vala az asszony rajtok nagy siralmat;

Toldi Miklós érté meg siralomnak okát.

 

Oly igen megszáná az asszony siralmát;

Mondja, hogy megállja nékie bosszúját;

Hamar cseh vitéznek küldé azért ő tollát²;

Mert ővele akar késérteni szerencsát.³

 

Mind egy akarattal ketten indulának,

Két csolnokon Dunaszigetbe jutának,

Számtalan sok népek Dunaparton állának,

Nézik az két vitéz az szigetben, mint járnak.

 

Imé mihelt Toldi az porongra juta,

És csolnakból bátran fegyverét kiraká,

Ottan ő csolnakját vízen elbocsátá,

Az cseh vitéz kérdi: mi légyen annak oka?

 

Tudod, vitéz, monda, elég egy embernek

Vízen egy csolnakon járni, engedj ennek;

Meg kell itt ma halni, tudod egyikünknek,

Nem szükség a hajó oztán holt embernek.

 

Imé Toldi szíből⁴ Uristent emlité,

Erős cseh vitézzel ottan szemben méne,

Szörnyű rángatással fárasztá, epeszté,

Ugyan ropog vala az cseh vitéznek teste.

 

Csudálatos vala Toldi erőssége,

Keze között csehnek elolvada teste;

Cseh vitéz hogy látá, ottan elijede,

Azért Toldi Miklós csehet térdére ejté.

 

Oly igen szabódván cseh vitéz, így szóla:

„Fiam, kérlek, de ne siess halálomra,

Tizenkét vitéznek minden sok marhája⁵,

Tiéd lészen, vitéz-magammal, apródsága.”

 

Még sem hajla szíve jó Toldi Miklósnak,

Hamar fejét vövé az cseh Mikolának,

Fejét és marháját adá az asszonynak:

Igy állá bosszuját meg siralmas asszonynak.

 

Királynak ez dolog adaték tudtára,

Toldi vitézségét erejét csudálá;

Király azért őtet fejéhez választá,

És tizenkét lóra néki hópénzt adata.

 

*) A m. költ. k.k.

1) Öklelés, am. szúrás, döfés; itt tehát kelevézes, gerelyes, dzsidás, bajvivás értendő.

2) A kihivás jelvényét.

3) Szerencsát, szerencsiatlan stb. e ragozás és képzés többször eléjön a régiségben.

4) Szüböl.

5) Vagyona, kincse.

 

Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.