Régi nemes család ivadéka. Itthon végzett tanulmányai után fölkereste Olasz-, Franczia- és Németországot; majd a fel-dunai részeken pap, s végre 1576 táján superintendens volt. Főbb művei: 1. „Fejtegetés” stb. czimű egyh. vitaírata, melyre Telegdi pécsi püspök, 1580-ban felelt. 2. „Elektra”, tanodai dráma, 1558-ból, mely most lappang. 3. „Négyes könyvecske” (1677.), melyben a magyar olvasás és irás módjáról is értekezik. 4. „Postillák”. Emlitendő még: bibliai verses beszély-gyüjteménye, ebben: Az első vétek; Góliát stb.
G ó l i á t r ó l. Kir. I. 17.
- A m. irod. ismert. –
Csudáját mondom Dávid prófétának,
Mind1 fejét vötte a nagy Góliátnak,
Kiből vitézök vívni tanulhatnak,
Ha rá hallgatnak.
Oly nagy sereggel Jászok1 készülélnek,
Két váras közben táborban gyülének,
Izrael népi es3 felkészülének,
Táborban gyülének.
Nagy készülettel mind elindulának,
Két tábor két hegytetőn megszállának,
Nagy völgy közöttök, hol ők harczolának
Tusakodának.
De ott kijöve Jászok táborokból,
Az nagy Góliát, vala Gét városból,
Ő magassága hat sing és egy arasz;
Mondják, bajvivó4 volt.
Ám fején vala nagy szép érczsisakja,
Őrajta vala halhéju pánczélja,
Az nehézsége öt ezör lat vala,
Nagy szép é rcz vala.
Megérczesölt5 szekernyék6 fedik szárait,
Érczből csinált paizs fedi vállait
Csuda fegyverrel kezeit, lábait,
Fedte tagjait.
Magas kopja nyele oly temérdek vala,
Mint a szövő czuborfa7, olyan vala;
Az kopja vasa es hatszáz lat vala,
Fényös vas vala.
Az ő apródja előtte jár vala,
Az Izrael népével szömben álla,
Az Góliát felszóval üvölt vala,
Ezt mondja vala:
„Győzödelemért ha ide jöttetök,
Tudjátok, vagyok az Jászok nemzetök8;
Saul szolgái ti vagytok, jól értjük,
Hogy jól megértsétök.
No közzületek egyet válaszszatok,
Kit itt énvelem szemben bocsássatok,
Kit viadalban ha meg nem bírhatok,
Leszünk rabotok.
Itt ha meggyőzöm, bizon megveretik,
Lesztök minekünk rabaink, szolgáink.”
Saulnak népi Góliátot félik,
Sokan rettögik.
Fia az Dávid Izainak vala,
Betlehemből ő zsidó nemzet vala,
Mely Izainak szép nyolcz fia vala,
Vén embör vala.
Izai fia hárma öregb vala,
Saul hadába vivnia mentek vala,
Eliab, Abinadab, Szamma vala;
Dávid kisebb vala.
Csalárd Saultúl Dávid haza mene,
Atyja juhait hogy mezőn őrizné,
Góliát negyven napig reggel estve,
Mint9 ott üvölte.
Izai mondja Dávid prófétának,
Rétest10, tíz kenyért vigy el bátyáidnak,
Ez tíz sajtokat vigyed az hadnagynak,
Előttök járónak.
Dávid, tudjad meg, bátyjaid mint vannak?
Zsidók Jászokkal szemben állottanak,
Dávid az csordát hagyá egy pásztornak,
Engede atyjának.
Oda ha11 juta Magalhoz12 táborba,
Nagy ivöltést halla ő az táborba,
Kétfelől az had szemben állott vala:
Vivnia készül vala.
Meghallá Dávid, táskáit hajitá,
Egy hí embernek őrizni ott hagyá,
Ő az táborba hamar oda futa,
Mindent megtuda.
Immár az Dávid hogy ott beszél vala,
Az nagy Góliát elöve áll13 vala,
Az előbbi szavát ő szólja vala,
Üvölti vala.
Nagy sokan futnak, kik őt látják vala,
Mert14 félik vala, Dávid l átja vala,
Egy őközzülek Dávidnak szólala,
Ezt mondja vala:
„Jól láttad ez nagy embert, ki felmene,
Izraelt kisérteni ő felmene,
Az ki ez vitézt meggyőzné, megverné,
És őt megölné:
Vele királytúl kazdagságot nyerne,
Az király leánya es övé lenne,
Atyjának háza nagy szabad ház lenne,
Minden tisztelné.”
Az Dávid hallá, monda az népeknkek:
„Valjon s mit adnak, ki megfelel ennek,
Ki megállja bosszúját Izraelnek,
Ő szép népének?
„Lásd, kicsoda ez ellene Istennek,
Ki boszúkat mond ő szép sereginek!”
Ott mind először Dávidnak beszélnek,
Sokat igérnek.
Öregbik bátyja, Eliab, hogy hallá,
Szegény Dávidnak nagy haraggal szóla:
„Mire15 jöttél el, juhot őrzesz vala,
Hon hagytunk vala.
Nagy álnokságod tudtam, kevélységed,
Megbánod, Dávid, az te ide jötted.”
Dávid szólala: „Mit véttem ellened;
Mit árt teneked?”
Tudtára adák az Saul királynak,
Minden beszédét Dávid prófétának;
Elöve hivák; mondá Saulnak,
Hogy hallgatnának:
„Ime te felséged szolgája vagyok,
Az Jász vitézzel én szemben megvivok.”
Az Saul mondja: „Nem vagy elég ok;
Erősek az Jászok.”16
„Nem?” – a királynak Dávid mondja vala;
„Lám az te szolgád juhot őriz vala,
Oroszlán és medve eljőnek vala,
Juhot kapnak vala.
Velek megvivtam, én megverem vala,
Juhot torkokból én kivonszom vala,
Ők én ellenem feltámadtanak vala.
Velem megvivnak vala.
Sőt az állatokat megragadom vala,
Szaggatom vala és megölöm vala,
Oroszlánt, medvét igy megbirtam vala.
. . . . . .
Tudom és bizom, ez Jászt én meggyőzöm,
Mint egyiket az vadnak és megölöm,
Im én elmegyek, népedet megmentöm,
Boszúdat kitöltöm.
Ez környülmetéletlen Jász ki volna!
Az élő Isten népét szidalmazza,
Mely Isten engem az vadak kezekből,
Megszabadíta.
Reménylem, ez Jásztól es megszabadít.”
Saul mondja: „Isten téged segít.”
Dávidra adá Saul ő ruháit,
Minden fegyverét.
Ő sisakját és pánczélját reá adá,
Tőrét felköté, azt kisírti vala,
Ha eljárhatna, Dávid elindula,
de nem járhata.
Királynak szóla: „Nem szoktam igy járni.”
Kezde vetkezni, botot emelgetni,
Torrens17 vizéből öt követ kivenni,
Tarsolyba hányni.
Dávid kezében egy parittya vala,
Az Góliátnak eleiben járula.
Dávidot az Jász hogy meglátta vala,
Hogy gyermek vala;
Ezt mondja az Jász: „Mi nem18 eb vagyok én!
Hogy csak egy bottal jössz most én ellenem.”
Szidalmat monda Jász az Dávid ellen,
És a zsidók ellen.
„Én te testedet madaraknak adom,
Az bestiáknak szaggatnia hagyom.”
Dávid ezt mondja: „Ellened ezt szólom,
És im ezt mondom:
Nagy fegyverkezvén19 tőrrel és kopjával,
Jössz én ellenem, paizszsal, pánczéllal;
Én te ellened Isten hatalmával,
Benne bizással.
Nagy bátor szivvel veled szemben megyek,
Igen megvetlek és téged megöllek,
Az mi Istenünk nevével vesztlek,
Semmivé teszlek.
Itt fejed veszem; tested neked adom,
Vadnak, madárnak szaggatni elhagyom
Ezt minden20 földnek tudására adom,
Jó Istenőnk vagyon.
Jól tudja földön ezt minden keresztyén21,
Nem csak fegyverrel oltalmaz az Isten;
Hatalom nála; titeket az Isten
Ad mi kezünkben.”
Nagy Góliát Dáviddal szemben juta22,
Az Dávid hamar tarsolyban nyúla,
Egy követ kivőn, tevé parittyába,
Megcsavarítá.
Góliátnak hajta23 homlokában,
Ottan az kő marada homlokában;
Ott hanyatt-homlok esék el leborulván,
Eszét elhagyván.
Immár Dávidnak fegyvere nem vala;
Futamék, az Jásznak testire álla,
Az Jász fegyverét hamar el-kirántá,
Nyakát elvágná.
1) Mint.
2) Filisteusok.
3) Is.
4) A héber szerint: párbajvivó.
5) Érczezett, érczczel bevont.
6) Szekernye: ocrea, cothurnus, magas-száru csizma.
7) A szövöszéken keresztül vetett erős hanger-rúd, melyre a szöni való fonal feszitve van.
8) Nemzedéke.
9) Mind, mindig.
10) Rozs- v. árpalepényt.
11) Mikor.
12) Magalához: a szekér-védgáthoz, melyet az izraeliták táborak körül szekereikböl állitottak.
13) Elöáll, v. ö. elee, HB.
14) Hogy.
15) Miért.
16) Szembe szállok.
17) Patak.
18) Quid ni? vajjon!
19) Fegyverkezve.
20) Egész.
21) Naiv anachronismusa a jámbor verselőnek.
22) Jöve.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése