2020. máj. 11.

Rimay János (1570-1631)


Szül. 1564?-körül (1570), előkelő nemes családból. Még alig férfiasodó korában (1587) kegyeltje lőn gr. Bátori István nádornak, s általa utóbb Bátori Zsigmond erdélyi fejedelemnek, ki mellett tekintélyes állást és fontos küldetéseket nyert. Hanyatló korára nógrádi birtokában, Alsó-Sztregován vonult meg, hol 1531-ben hunyt el. – A classikai műveltségű, unkás tudósról csupán „Énekeinek2 (49 db) gyűjteménye szállott időnkre. Rimay, Balassával együtt, sokáig elsőrendű disze maradt dalköltészetünknek.

 

Balassa Bálint apotheosisa

- Balassa és Rimay versei. Pozs. 1806. –

 

Mint ágyugolyóbis

Temérdek1 kőfalt is

Szokott meghasítani:

E könyörgésnek is

Élei s vége is

Kezde mennyégben hatni.2

Csendesség lőn mennyben,

S az Isten ekképen

Kezde szájával szólni:

 

„Micsoda nagy erő,

Hittel rakva s merő

Hatá meg fülemet!

Miképen türhessem,

Hogy földre ne vessem

Most az én szemeimet?

És meg ne tekintsem,

Vagy ilykor ne mentsem

Meg az én híveimet.”

 

„Nincs kedvesb áldozat,

Többet semmi sem hat,

Mint a keseredett szív.

Ki hivén hitemnek,

Szükségében hittel hív;3

Minden kétségével,

Pokollal s vétkével

Igyem4 fegyverével vív.”

 

„Megesküdt az én szám,

Mely órában hozzám

Felkiáltand s bünös:

 

Nem lehet oly vétkes,

Oly undok, fertelmes

És megsenyvedett bünös,

Hogy kedvvel ne lássam,

S róla azt mondhassam,

Hogy jómra nem érdemes.”

 

„Menj el te Ráfael!

Lelkét, még a ki él,

Vedd csendesen el tőle;

Immár hozzá készült.

Énnékem megfeszült,5

Előttem kitérüle;6

Vígy néki kegyelmet,

És ne hagyj félelmet

Sehol lenni körüle.”

 

Az ég megvídula,

Rajta sok tüz gyúla,

S Ráfael elérkezék;

Mint testi ruhából,

Minden tagjaiból

A lélek levetkezék:

Méne fel mennyégbe,

Ábrahám keblébe,

Kin menny megörvendezék.

 

Sok szép sereg angyal

Nagy hálaadással

Isten székit meggyülé;7

Az Úrnak jótétét

Bünösnek megtértét

Vigassággal örülé;8

Föld megszomordék,

Holtát a vitéznek

Siratá, keserülé.

 

A világ forgása

- Röviditve

 

Kerekdéd a világ, gömbölyű mint lapta,

Ritkán vált, ki őtet kezével jól kapta,

S véle keblét rakta,

És kedvelt javait vidám szivvel lakta.9

 

Minthogy állhatatlan, nem szünik forgása.

Fénylik, setétlik is napra változása,

Nincs állapodása.

Gyakran szélzugásban tetszik is morgása.

 

Lévén édes anyja minden latorságnak,10

Mostohán ad kedvet11 s helyt a jámborságnak:

Örvend gonoszságnak,

Szaporít okokat sok háboruságnak.

 

Pénzzel jár e világ, pénz a taligája,

Fösvény embereknek sérelmes12 igája:

Mert sziveket13 rágja,

Ha erszénynek száját kezek14 gyakran vájja.

 

Kiki inkább szeret pénzzel gazdagúlni,

Hogynem15 életében naponként jobbúlni,

S elmében gyógyúlni,

Maga16 ezzel szokott ember boldogúlni.

 

Elmarad a világ s minden pénzgyüjtemény:

Hát ne torkoskodjunk, mint vizi hüvelmény.17

Lelkem ne légy kemény;

Szolgáld Istenedet, nem nyél el mély örvény.

 

1) Vastag.

2) Vonatkozás Balassa ily czimü énekére:”Lelkem mint Noe galambja” (L. a Balassa-czikkben.

3) Hi.

4) Ügyem.

5) Az egyház nyelvén: crucifixit se, azaz: bűnbánatot tartott, kiszenvedett.

6) Büneiből.

7) Körülgyülé.

8) Áthatólag, mint széltiben a régiebbeknél.

9) Élvezte h. (V. ö. jóllakik, lakozik, lakozás, lakoma stb.

10) Gazságnak.

11) Kedvezést.

12) Sértő, gyötrő.

13) Szívöket.

14) Kezök.

15) Hogysem.

16) Noha.

17) Hüllő, vizi állat, melynek mindig nyitva szája.

 

Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése