Ezen legrégibb drámai emlékünket Karádi Pál tarotta fenn, ki azt „Comoedia Balassi Menyhért árultatásáról (t. i. árulásáról) stb.” czim alatt, Abrudbányán, 1569-ben nyomatta ki. Az egész szinművecske „öt részből” vagyis jelenetből áll, mely úgy is, mint az akkori társalgási nyelv hív tükrözője, úgy is, mint az egykorú történetekre világot vető kútfő, felettébb érdekes.
E l s ő r é s z.
(Közbeszólók: Kasza Mátyás, Szénási, Balassi Menyhárt.)
Kasza. Gotthelf, gotthelf, kegyelmes uram! Jó az német királ! Az nagy Istenre mondom, azt hiszem, hogy jóval jó Szénási. Imhol vagyon; megjött Bécsből.
Balassi Menyh. Az nagy Istenre mondom, ne hozna csak jó választ, ismég ugyan olyan könnyen elárulnám az királt, mint az előbb nagy sokszer, és im utólszor az erdeli vajdát.1
Kasza. De ezt hiszem, hogy meglenne, és módot is találhatnánk benne, hogy meglehetne. Ha Magyarországban több Nagy-Bánya és Szatmár volna, az lenne jutalmunk.2
Balassi M. Pokolban is el kellene menni Bányáért és Szatmárért. De minden fejedelem oly, hogy elhagyja magát hitetni tanácsának haszontalan érdeme nélkül, sőt inkább árultatásaért annit adna. :De csak adná vissza az vajda az feleségemet, és ahoz Munkácsot, kész volnék ismég elárulnom és oda állanom. Sokkal inkább nagyobb haszonnal mehetnék oda, hogynem mint ide jöttem; oda hagynám fiamat, leányomat is; mert tudom, hogy ha az portára küldenék őket, kit igen akarnak, hát őáltalok megszerezhetném dolgomat török császárnál is, és jó értelmem4 lehetne az vezérektül is. Jószágot jóllehet nem biznának reám, de kémeknek és árulóknak sok aranyat szoktak adni. Török aranyam még keves vagyon; mindent kellene mívelnem, hogy gyüjthetnék bennek.
Kasza. Én jól tudom, kit nagyságod nem ért, hogy semmi hiteled immár ezeknél nincsen és böcsületed. Nem tudom, micsoda haszonnal mehetünk oda. Asszonyomért mindent kellene mívelnünk.
Balassi M. Próbáltam én azt immár háromszor is; barátimat és ismerőimet nagy igérettel és adománynyal bérlettem vala reá, az vajda udvarában is küldettem vala amaz embert, az kit tudsz, titkon ugyan űmagához; könyörgettem neki az hatalmas Istenért, hogy hozzája vegyen és megkegyelmezzen: én nagy hasznot teszek neki, mert az német királynak mind hadát, álgyúit neki árolom; de azt üzené, hogy eléggé árolám el immár; többször nem akarja, hogy eláruljam: sem szolgálatom, sem enmagam nem kellek. Nem tudom, mit míveljek, mert valamit tőlem kivánna, mindent mívelnék. E minap Linczbe Boldizsár fiamnak is megirtam vala ugyanezen akaratomat. De még Szénásival beszéllek; eredj, lásd meg amaz özvegyasszony ökreit, és vágasd le az konyhára ma; mert nincs mit adnom szolgáimnak enniek. Lásd meg, ha az Melit György asztagát elcséplették; neked adom azt szolgálatodba.5
Kasza. Megszolgálom, kegyelmes uram, de azt kivánnám, hogy az temagadéból adnád meg.
Balassi M. Az nem szokásom, nem is mívelhetem. Mostan is elköltenek az aranyforintok az ládából, kiket el nem akartam költeni, hanem másuva is el akarok velem benne6 vinnem.
Kasza. Ottan adjon nagyságod ahoz az Bátoriak borában is az Megyes aljából.
Balasi M. Nem lehet, mert társommal Zayval az titkon közitünk köz.7 De ímhol Szénási. Te menj ki, járj el dolgodban. – Jó szerencsével, Szénási!
Szénási. Isten fogadja, megszolgálom nagyságodnak.
Balassi M. Mondd meg nekem rövideden: az urak oda fel kiki mind minemű barátink? Azután szóljunk az válaszról, kit hoztál.
Szénási. Megmívelem Érsek urammal8, hát kegyelmed a hit dolgában egyes volna, hát igen jó barátja volna kegyelmednek: Bottyánit penig ingyen9 mondani sem merem.
Balassi M. Mondd meg; azt akarom, hogy tudjam.
Szénási. Úgy legyen, de ne vegyen kegyelmed nehéz néven. Császár az uraktúl azt kérdi volt: mit adjon kegyelmednek? erre mondának azonnal: Ha felséged érdeme szerint fizetni akar, és valami adni, hát egy szál istrángot adjon, kivel felakaszszák, és legyen neki érdeme szerint való ajándék, ugymond. Ezt érsek uram házánál az urak között az tanácsba mondja volt Bottyáni.
Balassi M. Minem10 ütet árultam el; hanem Ferdinandust, az császárt, és az erdeli vajdát. Nem várnám az jó uramtúl ezt; de elhigye azt, az Istenre mondom, hogy ha szomszédja volnék, ű is megismerneje, mint az többi. Az németujvári tó halában én is enném annit, amint őmaga: az rohonczi asztagokban is jó módon lenne részem; de keszenje, hogy egymástúl távul vagyunk11. Az több urak mit mindanak?
Szénási. A mit kegyelmed cselekedett velek, űk is úgyan szólnak. Erdeli pispeknek minden jövedelmét elvötted, az barátod nem lehet12. Váradi pispök haragszik rád tartományáért13. Seholt senki barátod.
Balassi M. Az arany pogácsák, kiket Nagy-Bányában gyüjtöttünk, jó barátim. Bestye ároló gondoljon velek! sem urakkal, sem senkivel, még ördöggel is. De mondd meg immár az választ.
Szénási. Ha kegyelmed akarja, Diós-Győrt császár ő felsége kegyelmednek adja örökben fiúról fiúra, ha Szakmárt és Bányát kiadod kezedből; mert ugyanes azt ideig adta az fejedelem te kegyelmednek. Én tanácsom az volna, hogy kegyelmednek, ezüstöt, aranyat; vettnél véget assok istentelenségnek, és laknál nyugodalomba Diős-Győrben, békélnél meg Isteneddel is, és valaha immár lenne gondod Istenedre is.
Balassi M. Soha ez bestyét az nagy jámborságból ki nem vehetem; most is immár prédikál. Minem prédikátornak tartlak. – Lasan szólj nekem effelől; elegem még nincsen, mert ha az Szamos mind aranynyal folyna is, még sem elég volna énnekem.
1) I. Ferdinánd és János Zsigmond értetik.
2) Midőn Balassi, Ferdinánd királytól Izabellához pártolván, ettől gazdagon megadományoztatott, több közt 1558-ben Szatmárt és Nagy-Bányát nyerte birtokúl.
3) Tanácsosának.
4) Véleményem.
5) Szolgálatodért.
6) Belőle.
7) Közös.
8) Oláh Miklóssal.
9) Neque, nequidem.
10) Hiszen nem.
11) Németújvár, Rohoncz: Batthyányi-birtokok, Vasban.
12) Még 1556-ban, mikor Ferdinándtól először elpártolván Izabellához állott, foglalta el Bornemisza Pál püspök birtokait.
13) Melyet 1558-9-ben pusztitott.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése