Szül. Szenczen, Pozsony megyében. – Molnár, a külföldön is elismert nyelvtudós, főleg nyelvünk körül szerzett maradandóbb érdemeket. Főbb műve e szakban „Dictionariuma” (Nürnberg, 1604; később még 4-szer): továbbá: ”Novae gramaticae Ungaricae Libr. II.” Több nevezetes munkával gazdagította a prot. vallási irodalmat is, milyenek: „Postillái”; „Zsoltárkönyve”; „Imakönyve”; s a Károli-féle „Biblia” javítva stb. Foglalkozott verselgetéssel is.
Románcz
- Uj m. muzeum –
Ha gyönyörüségesen
Él valaki, én frissen
Élek, juhász a mezőben,
Vezetvén nyájam erdőben,
Az hegyek havasira,
A vizek forrásira.
Mikor a nap felhasad,
Sugárival felhalad,
Juhaimat kivezetvén,
Legelőre kieresztvén,
Harmatos füvön járok,
Zöld pázsiton sétálok.
Az egész nap hévségét
És sütő melegségét
Szenyvedem fák árnyékában,
Ülvén szelek fuvásában,
Sétálok dudolgatván
Vagy síppal sipolgatván.
Fülemüle zengését,
Gerliczéknek nyögését
Hallgatom, kik vidámitják
Szivemet és megújitják;
Bolond a ki megveti,
Hallgatni nem kedveli.
Az ételt, mely elégít,
Éhségemben felsegít,
Nem cserélném el uraknak,
Sem nagy süvegü papoknak
Asztalokon fel nem váltom,
Jobbnak azt nem kiáltom.
Királyok koronáját
Nem kivánom, pálczáját;
Jobb e pásztori bor annál,
Országok birodalmánál,
Már juhaim sétáljunk
Az akolhoz, ott háljunk.
Kuvasz őrzi testemet
Nem félthetem éltemet;
Ő helyettem vadra csatáz,
Ha aluszom reám vigyáz;
Ilyen a boldog élet,
Kivel isten szeretett.
**
Ez verseket szomorán,
Pénz dolgábul szorulván,
Irta Nagy Molnár Albert:
Adván magát juhászságra,
Mintsem egyéb állapotra,
Nem kaphatván egyéb bért.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése