Lányka, tündér kellemidnek
Ékes vonzata,
Hív tüköre érdemidnek
Szívemig hata.
Hol eddig kilentz Músával
Apoll nyögdicsélt,
Most Cythere galambjával
Amor szárnyra kélt.
Oh a tegzes kis Istenfi
Gyötri mellyemet,
Ha nem regulázza senki,
Utóbb eltemet.
Tekints hát a szánandóra,
Lányka, kegyesen,
Elméld, miképp minden óra
Tűnik sebesen.
Biborát az ifjúságnak
Míg nem hullatád,
Nyiss keblet a bájvirágnak,
Mit az élet ád.
(Budapest)
Forrás: Széphalom, (2).
p. 265. (1928)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése