A dal, amit daloltak századévek,
Ajkadról új, bő forrásában árad
És vágyak, álmok, kétségek, remények
Ríkatják méla Juhász-furulyádat.
A dalban, mit daloltak századévek,
Felzeng valami ősi magyar bánat,
Benne izennek a csillagos égnek
Az alkonyodó tiszaparti tájak.
A dal, mit sírva-vigadón daloltak,
Akik e tájon évekig halódtak:
Győzelmes ige ma az ajkadon.
Az Istenkardja kezünkből kiolvadt,
De lesz még győzelme a magyar tollnak,
Ha mindent beföd is a sírhalom.
(Szentes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése