Egy embernek már nem tudok beszélni.
Egy könyvet írni. Semmi, nem elég.
Nagy zenekar tudná csak eldalolni,
Elzokogni, eltébolyodni
Ezt a zsúfolt zenét.
Egy-két gyermek nem lenne valóság.
Egy nagy nemzedék ha hordaná
A lelkem -: az talán végigélné,
Felépítené, elörvendené és híresztelné,
Hogy mit szerettem.
Hogy mit szenvedtem,
Mit akartam, mit hittem.
És tanúm lenne
Hogy jól, hogy igazán,
Hogy törvényem szerint éltem.
(Páris, 1928.)
Forrás: Széphalom, (2).
p. 335. (1928)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése