Ó kölcsönözd nekem a zajt, az édes ritmusú,
Merész siklást a kivilágitott világon át,
Luxusvonat! – s félelmetes zenédet,
Mely végigharsog cifra bőrrel ékes folyosókon,
Míg súlyos rézkilincsek és lakkajtók mögött
A milliárdosok alusznak.
dúdolva járom folyosóidat
S híven megyek veled Bécs s Budapest felé:
A hangom elvegyül ezernyi hangjaiddal,
Ó Harmonika-Zug!
Hogy élni milyen édes, azt először
A Nord-Expressen, Pskow és Wirballen közt
Éreztem át.
Mezők közt vitt az út, hol a juhászok
Dombhoz hasonló fák lábánál álltak
A nyers és szennyes birkabőrbekecsben…
(Nyolc óra reggel, ősz, s az ibolyaszemű,
Szép énekesnő énekelt a szomszédos kupéban.)
S ti, tükörablakok, miken keresztül elvonulni láttam
Szibériát s a Samnium hegyormait,
Kasztiliát virágtalan-kopáran,
S a Márvány-tengert langy eső alatt!
Adjátok nékem, Orient-Express, Süd-Brenner-Bahn,
Csodálatos, siket zenéteket,
Vibrálva síró üveghangotok;
Adjátok nékem a magas, de keskeny mozdonyok
Könnyű és friss lélekzetvételét, -
A gyorsvonat szép mozdonyaiét,
Amelyek biztosan és játszva mennek aranybetűs nagy
sárgaszínű vagon előtt
A szerb hegyek magányos zugain
S odébb, rózsával telt Bulgárián át…
Ó kell, hogy mind e zaj és mind e mozgás
Átmenjen verseimbe s mondja el
Helyettem elmondhatlan életem:
Gyermek vagyok, ki nem tud mást, csak ezt:
Remélni mindörökre határozatlan dolgokat.
(Debrecen)
Franciából fordította:
Hankiss János
Forrás: Széphalom, (2).
p. 19. (1928)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése