A gőzös indul s visszavisz hazánkba,
Mint anyaölbe gyermek, sietek,
Csak elbúcsúzom: azur tenger árja,
Régi szerelmem, oh isten veled!
Nyugalmat adtál éltem naplementén,
enyhületet sok szenvedés között;
Mert mély s igaz vagy: Rajtad elmerengvén,
Szivembe méla béke költözött;
S hála kegyéért a Gondviselőnek,
hogy tégedet még látnom engedett
Derengő hajnalán egy szebb jövőnek,
Mely vissza hozza nékünk kék eged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése