Ma este nem vagyok
Olyan boldog, mint mások,
Habár lelkem ma éppen
Tökéletesen tiszta.
Amíg elálmodoztam
Sok régi bú-bajon,
A lámpám felborult
és két darabra tört.
S most itt ülök, sötétben;
Az asztalon könyöklök:
Oly keserű az éj
S nem ismer engemet.
Sajnálok egy falut
A Mont-Mezenc alatt,
Tizenöt évemet
S egy este boldogságát…
… Nyugalmas alkonyat volt,
Oly édes-megható,
S mind az egész falu
Oly jó a gyermekszívnek,
Hogy most, ha volna bennem
Erő emlékezésre,
Soká elsírdogálnék
Szívemre tett tenyérrel.
Mért vannak könnyeink,
Ha még azon se sírunk,
Hogy nincs remény, - magunk
Vagyunk jó bánatunkkal,
S hogy ezt papírra vessük,
Nincs más eszköz, csak egy
Darabka itatós,
Amely holdfényben úszik?!
(Debrecen)
Fordította: Hankiss
János
Forrás: Széphalom, (2).
p. 171. (1928)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése