Élni szeretne, mint egy büszke másik, -
de nem kíváncsi mások életére.
Tüzes, mohó zavarban hadonászik
babonáit gyomlálva és letérve
Minden szokott utakról, levegőbe
Meredve oly elszántan, mintha tudna
arról egyetmást forradalmi, dőre
eszmélt mint ronbbantsa zárt kapukba.
Önmagához tapadva hadonászik,
De bizonytalan minden, s kell a másik,
És összemér. S ujjong, ha végül átlát
az élet dzsungelén egy pillanatra,
törtetve és ezerszer megcsalatva
lassan építve győzelmes Világát.
(Budapest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése