Úgy látom, amint mélabús szemével
A táj felett tűnődik réveteg,
Míg lelkén egyre nyomasztóbb az éjjel
És egyre inkább érzi, hogy beteg.
Úgy látom, őt… Vívódik önmagával,
Ádám kél lelkén örök-emberül,
Amint érzi: a tett egy sóhaján hal
El lelkünknek, ha vad mérgünk elül.
Úgy látom őt… Nem jő szemére álom.
Losoncon bál van. (Holnap hamvazó.)
És asszonya ma nélküle a bálon…
Úgy látom őt… Künn szél süvít a tájon
És álmokat szitál alá a hó,
Amint sóhajt: - „Én rémes árvaságom!”
(Szentes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése