Ha bánt a nő csak úgy szeszélyből,
S gúnyt űz belőled könnyű szerrel,
Ha merre jár, nyomában tüske kél,
És összevész akár ezerrel,
Bármint leszóljak úton útfelen
Oh ha tudod, hogy egyet hűn szeret,
Ne mond, hogy szívtelen!
Amaz, nézd csak, mily nyájas, édes,
Megsimogat szeme s szavával,
Virágot szór a merre jár-kél,
S hódolt tábort ragad magával.
- Nem érted é e hűhó mit jelent?
Százat ámít és egyet sem szeret,
Került a szívtelent!
(Forrás: Nők Világa 1. kötet 1902. 3.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése