Nőm, ülj mellém, kéz a kézben,
Hogy láthassam arcodat;
Erőnk gyöngült, nem mint régen,
De szerelmünk nem lohadt:
Fényes lángja most is ég,
Nyájasan, mint egykor, rég!...
Sok éve, hogy együtt élünk,
S szívünk egén folt nincsen;
Búban, gondban volt már részünk:
Megsegíti a jó Isten!
Hisz ha bánat lesújtja,
Vigaszt, erőt Ő nyújta!
Mért könnyezel nőm, édesem,
Az elválás fáj neked?
Angolból fordította: Gyulay Tibor
(Forrás: Nők Világa 5. kötet 1906. 1.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése