„Mikor pedig született volna Jézus Betlehemben, Herodes király idejében, íme napkelet felől jövének Jeruzsálembe bölcsek és mondának:
- Hol vagyon a zsidóknak királya, aki született? mert láttuk az ő csillagát napkeleten és jöttünk, hogy neki tisztességet tegyünk.
Herodes ezeket hallván, igen megharaguvék s a papi fejedelmekkel tanácskozván, ezek véleménye alapján Betlehembe utasítá a keleti bölcseket.
- Elmenvén oda – úgymond -, szorgalmasan kutassátok a gyermeket s ha megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek neki. E
Ezek Herodes beszédét hallván, útnak indultak és íme a csillag előttük megyen és megáll a hely felett, ahol a gyermek vala. Bemenvén a házba, megtalálták a gyermeket és leborulva tisztességet tesznek neki és adának drága ajándékokat, aranyat, tömjént és mirhát. És Istentől álomban megintetvén, hogy Herodeshez vissza ne mennének, mert rossz szándékkal van a gyermek iránt -, más úton tértek vissza hazájukba.” (Máthé II. 1-12.)
„Hozának elébe kis gyermekeket, hogy illetné azokat; a tanítványok pedig feddik vala azokat, akik a gyermekeket hozák vala. Melyest mikor látott volna Jézus, megharaguvék és monda nekik: Engedjétek, hogy jöjjenek hozzám a kis gyermekek és meg ne tiltsátok őket, mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom nektek, ha valaki úgy nem veszi az Istennek országát, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem megyen oda be. És mikor azokat ölébe vette volna, kezeit rájuk tevén, megáldotta őket.” (Márk X. 13-16.)
Ezek szerint a Jézus, kisgyermek korában maga is ajándékot kapott a keleti bölcsektől és szerette a kis gyermekeket. A néplélek helyes érzéke e két mozzanatot a gyermekek lelki épülésére óhajtván fordítani, a kis gyermekek megajándékozását a Jézus nevével hozta összefüggésbe. Ő küldi. Jézus ma is szereti a jó gyermekeket, ezért küld nekik ajándékot. Így tüntetve föl a dolgot, kétféle morális célt is szolgálunk: a gyermek egyfelől az ajándék reményében igyekszik jó és engedelmes lenni, másfelől a vett ajándék a Jézus iránti hála, tisztelet és szeretet érzelmeit kelti föl szívében.
Hogy az ajándék hatásosabb legyen, bizonyos külső formaságokról kellett gondoskodni, melyek a gyermek kedélyét gyönyörködtetik, örömét fokozzák. Így jött szokásba a földíszített és a meggyújtott sok apró gyertya fényétől csillogó karácsonyfa, melyre az ajándékok vannak elhelyezve. Íme a karácsonyfa történeti alapja, értelme és jelentősége!
A díszítés az emberek ízlése és anyagi tehetsége szerint különböző. Díszítésre leginkább színes papírszalagból készített láncot, arany és ezüst szalagokat használnak, melyeket a papírkereskedésben néhány fillérért mindenki beszerezhet. Az ágakra aggatják az arany- és ezüstlemezzel bevont diót, almát, cukrot, süteményeket, lovat, kardot, sípot, babát és mindenféle játékszert. Ha most az ágakra erősített kis gyertyákat meggyújtják, a karácsonyfa egy csillogó, elragadó tündéri képet nyújt, mellyel a kis gyermek nem tud eltelni, de nem is tud elfelejteni.
A gyermekek ugrálnak, tapsolnak örömükben, körüljárják a fát, gyönyörködnek benne minden oldalról: némelyiknek eláll szeme-szája a bámulattól, nem tud szóhoz jutni, nem talál kifejezést a lelkében hirtelen keletkezett örömérzésnek.
Kimondhatatlan nagy öröm ez a zsenge gyermeknek s hatását sohasem téveszti el az ő romlatlan lelkére nézve; de öröm azt nézni a felnőtteknek is. Persze, hogy később, amint a gyermek értelme fejlődik, rájön ki az angyal, de ennek nincsen semmi káros következménye; a gyermek akkor úgy gondolkozik, hogy jó szülői ilyenformán akartak neki meglepetést, örömet okozni.
Némelyek annyira viszik a karácsonyfa kultuszát, hogyha nincs is gyermek a háznál, akkor is formális karácsonyfát állítanak és az ágaira aggatják vagy a talapzatára helyezik az egymásnak szánt karácsonyi ajándékokat. Ebben már nincsen ésszerűség, mert nincs meg a karácsonyfának nimbusza, nincs meg az a titokzatos háttere, amit a gyermek hisz.
A karácsonyfa csak a kis gyermekek kedélyvilágát tölti el igaz és őszinte örömmel.
(Forrás: Nők Világa 1907.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése