Kérdé a sír a rózsátul:
Mi lesz a harmat, mi rád hull,
Szerelem virága?
S mond a rózsa: - Én meg kérdlek:
Mivé lesz az a sok lélek,
Ki beléd leszálla?
Sötét sírom – újra az szól –
Méz, s illat lesz a harmatból
Árnyékos kelyhembe!
Felel a sír: - Ez még semmi!
Én mint angyalt küldök ennyi
Lelket föl a mennybe!
(Ford.: Szabó Károly)
(Forrás: Nők Világa 5. kötet 1906. 6.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése