Pénztáros vagyok, hivatalnok lány
Ez az élet mily örökös talány:
Azt hittem, íme végre fejtve lesz,
Most látom, hogy a megoldás nem ez.
Boldog vagyok igaz, boldog nagyon,
E kis otthont enyémnek mondhatom,
De valami azt súgja titkosan,
Hogy a megoldás mindig hátra van.
Mert életemnek útja oly csodás:
Mikor azt hittem, nincsen célja más,
Hogy minden vágyam végre teljesült,
Fölfedeztem szívemben egy kis űrt.
S ez jól van így, oh jól van Istenem!
Hogy vágyaimnak tere végtelen,
Mert míg szívem az eszményt keresi:
Van miért élni, tenni, küzdeni.
(Forrás: Nők Világa 5. kötet 1906. 6.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése