Karácsony ünnepe évek hosszú során kettős ünnepe volt a királyi családnak. A mély jelentőségű vallásos ünneppel együvé esik december 24-én Erzsébet királyné születésnapja. A magyar országgyűlés, a magyar kormány útján hódolattal küldte el szívből fakadt üdvözléseit e napra. Második karácsony már az idei, hogy ezek az üdvözlések elnémultak.
A kegyeletes emlékezést ápoljuk, mikor épp most közöljük a néhai királyné egyik legművészibb arcképét. Benczúr Gyula csak a napokban fejezte be. Erzsébet királynénak második arcképe már ez, melyet a mester a király rendeletére készített. Őfelsége a királyné két legbizalmasabb hölgye számára emlékül rendelte ezeket a képeket. Az első Ferenczy Ida úrhölgyé. Ez a múlt évi téli tárlaton is ki volt állítva. Arany kárpitos háttér előtt, fekete csipke díszű bársonyruhában tünteti föl a felséges asszonyt, amint leeresztett, s összekulcsolt kezében fekete legyezőt tart. Megható egyszerűségében oly jellemző és oly nemesen megható az alak. A király hasonló művészi emlékkel kívánta jutalmazni Sztáray grófnő udvarhölgyet is, ki a genfi megrázó tragédiának is tanúja volt, mert az ő kíséretében ment Erzsébet királyné a gőzhajóhoz. A második arcképet is Benczúr Gyula ecsetére bízta a Felség. Mind a két kép iránt nagyon érdeklődött, s mikor értesült, hogy a művész már jól előrehaladt a művel, megtekintette a műteremben. Legutóbbi köztünk időzése alatt, a múlt hóban ismét megjelent a király Benczúrnak Bajza utcai műtermében: hosszasan nézte a képet s meghatva fejezte ki elismerését a művésznek.
Erzsébet királynénak csak kevés arcképe van, mely természet után készült. Azok is ifjabb éveiből valók. A királyné később fényképezni sem engedte magát. Mikor annyira visszavonult a világtól, a nyilvános helyeken mindig fátyolosan jelent meg. Az udvari ünnepélyeken, melyektől egyébiránt szeretett távol maradni, láthatták csak arcát. Az ezredévi kiállítás megnyitásáról emlékezetes az a nagy fekete legyező, melyet arca elé tartott. A pavilonokban tett látogatásaikor is sűrű fátyol takarta el. A kíváncsi tekintetektől el akarta magát zárni. Hisz magános sétáiban is azt szerette legjobban, ha az emberek kitértek előle. A festő, aki arcképét készíti, csak néhány régibb képét használhatja, s ha nem művész, akkor egyszerű másolást végez. Előkelő művész azonban ilyen másolástól őrizkedik. Összeszedi emlékeit, esetleges benyomásait és inspirációjára bízza magát.
Benczúr a jóság, a szelídség nőies kedvességével jellemezte a királyné első arcképét. A második képen is királynénknak ez a legnemesebb jellemvonása uralkodik, de a kép megfestésével Benczúr nem ismételte önmagát. Egészen új kép ez, azonban művészi becsében párja amannak. A művész a királynét az utóbbi időkből tünteti föl: mert Sztáray grófnő fiatalabb korában nem ismerte a királynét, mivel csak az utóbbi években lett udvarhölgye. A meglevő arcképek mellé fölhasználta Benczúr azt a halotti maszkot is, melyet egy német szobrász s genfi halottas ágyon látott arc után mintázott, a királyné anyjának halotti maszkját is segítségül vévén. A művészi érzék vezette tovább a mestert, hogy lelket adjon a vonásoknak. A királyt meglepte a hasonlat hűsége. Thurn-Taxis herceg és neje, Margit főhercegnő, szintén nagyon találónak mondták. A királyné alakjának bemutatása is különbözik az előbbi képtől, de itt is ugyanaz az előkelő, nemes hölgy, ugyanaz aj óságos asszony. Az öltözet szintén szigorún a királyné viseletéhez alkalmazkodik; Benczúr abban a fekete selyem ruhában festette le, amelyet a királyné élete utolsó idejében viselt. A vállán asztrakán köpeny nyugszik, a királynénak jelenleg Mária Valéria főhercegnő birtokában levő köpenye szerint festve.
Erzsébet királyné emlékéhez Benczúr új arcképe maga is kitűnő, maradandó alkotás.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, Pest, 1900. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése