Ha a sárga búza ing, reng jobbra-balra,
S át-átsír az erdőn az est hűs fuvalma,
És ha a kert alján, kívánatosképpen
Piroslik a szilva, zöld lomb rejtekében;
Mikor sűrűn hull, hull a harmat az ágról,
Bíbor alkonyatkor, hajnalhasadáskor;
Mikor a gyöngyvirág, ezüst fejér rázván,
Bizalmasan köszönt sötét bokor árnyán;
Ha a tiszta forrás, csobogó vizével,
lelkemben sejtelmes álmokat idéz fel,
Hogy én, megbűvölve, szinte-szinte látom
A mesék országát, szép tündér-világom’:
Elcsitul olyankor indulatom árja,
Vidámság ragyog fel arcom borújára;
Akkor elhiszem: van boldogság a földön,
S Istent vélem látni túl, túl a felhőkön!
(Ford.: Szabó Károly)
(Forrás: Nők Világa 3. kötet 1904. 4. és 6. sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése