Kiknek mély álma még a jeltelen
Sír mélyén is a drága hont vigyázza:
Holt hőseink ti, magyar katonák,
Most ünnepel egy nemzet büszke gyásza.
Felétek hódol zászlók erdeje,
Néktek tiszteleg az élő nemzedék,
Tinéktek nyílik mindenik virág,
Tirátok szórja fényét most az ég.
Néktek szent ősök hagyták örökül
A büszke kardot s a zöldellő babért
S hogy szent juss, édes áldozat legyen
Vérrel áldozni és halni a honért.
Ti a halálnak jégszemébe is
Kevély ősdaccal, dalolva néztetek
S oly könnyen, mintha virág volna csak,
Áldoztátok fel szép ifjú éltetek.
Holt hőseink ti, magyar katonák,
Tinéktek hódol most zászló és a kard,
Ó, fogadjátok el e hódolást
S a sír mélyén is védjétek a magyart…
Forrás: Gyakorlati pedagógia 3. évf. 5. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése