Szétszárnyal a vészhír Máramarosban:
Az ország szélén már az orosz van.
Kerekes Márton fölveszi hát
A negyvennyolcas tiszti ruhát.
Mit azóta, űzni belőle a molyt,
Büszkén kefélt, szeretve porolt.
Egyetlenegyszer minden évbe’,
Szent István napján, magára véve.
Nyolcvannégy éves válla körül
Atilla feszül redőtlenül.
És mellén ott az ezüstös érem,
Hova Háromszékben, az uzoni téren,
Ahol első harcát harcolá,
Maga Gábor Áron tűzte rá.
„No, kisbíró – mond – jöszte elő
És hadd pörögjön a dobverő!
Van három zsandár, tíz obsitos,
Van húsz paraszt, kaszát ki hoz.
A muszka csorda falunk közelébe’ –
Aki ember a gáton. elébe, elébe!”
És itt is, ott is a nép riad
S köréje gyűl a parányi had,
Mely a félrevert harangtul estig
Szomszéd falukból megnövekszik.
Hogy a templom előtt felállnak,
Száznyolcvan embert számol az agg:
Huszonhat kard és nyolc karabély,
Vasvilla, bárd, lőcs a többinél.
Kerekes Márton elébök áll
S kardját kivonva, szalutál:
„Köszönöm jövéstek. Rajta hát –
Ellátjuk most a muszka haját!”
Elküld Szigetre, jöjjön onnét,
Segítő haddal gyorsan a honvéd.
S indulnak. Előttük az ős vadon
S mennek vigyázva, hallgatagon.
Mire kijutnak, szürkül a regg –
S ím egy éren tud csapat közelg.
Kerekes Márton parancsot oszt:
„Átkelni ne hagyjuk az átkos oroszt!”
S hogy el volt lepve túlnan a part:
„Tüzet!” kiáltott, „s kard ki kard!”
S zúgott, sivított a levegő,
S fütyölt a golyó, repült a kő.
Sok muszka kúszik alá az érbe,
Feljutni a túlpart meredekére;
De lefordul az útrul, hogyha rútul
A vaslapát a fejére zúdul.
… Két óra hosszat a kis csapat állt,
És védte, védte a szent határt.
Két század ellen két óra hosszat,
Sok jó magyar a földre roskadt.
S mire jött a segítő csapat,
Az az ér piros volt s megdagadt…
Kerekes Márton is, egy fa tövében,
Ottan feküdt, nagy tócsa vérben.
Épp kelt a nap, s odaküldte a fényt
Szép ősz fejére glóriaként.
Még hallá, hogy’ kel víg riadal,
Még látta: - az ellen tovainal,
S oly vidám, kedves mosolya volt,
Midőn az orvos fölébe hajolt:
„Hejh, doktor uram! sose vesződjék!
Az én tüdőm biz átallőtték!
Huszárlovam megabrakolva –
Megyünk a jó Isten elé, raportra!”
Forrás: Gyakorlati pedagógia 1935. november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése