Minden kis angyalka gálába öltözött.
Egy szép fényes este, fenn a Mennyországban,
Úgy sétálgattak ott a sok fényes csillag,
Meg a bárányfelhők égi nyája között.
Valamennyi angyal ezen a szent estén
Patyolat ruhában, ezüst-fehérbe’ volt,
S halk türelmetlenül suttogták egymásnak:
Földre szállunk rögtön, amint feljő a Hold!
Már csak kis Jézuskánk szent parancsát várjuk,
Aztán megzendül a sok-sok égi harang,
S Jézuskát várja ott boldog szent örömmel
A gazdag, a szegény s az elhagyott – alant.
Hirtelen csend borult az égi mezőkre:
Az angyalok közé kis Jézuska lépett,
Mondott nekik kedves, szívből-szívbeszálló
S szegényre gondoló ékes, szép beszédet.
„Szálljatok a Földre, édes angyalkáim,
Keressetek fel ma kunyhót és palotát:
Szép karácsonyfával, sok-sok ajándékkal
Ragyogtassatok fel minden gyermekszobát!
Lessetek be halkan minden kis ablakon,
S ahol nagy a szükség, - hívjatok el oda:
Oda megyek előbb, oda szállok én is:
Ő legyen ma első: az árva, mostoha.
Betakargatom ott a didergő árvát,
Dús asztalt terítek: lesz friss kenyér, kalács,
Begyújtunk a régen didergő kályhába
S égből szállott angyal legyen ma – a szakács!
… De ha oda értek, hol a Tisza folyik,
S nagy szomorúságot, sírást láttok alant:
- Ó, az anyám népe: Nagyboldog Asszonyé –
Vigasztaljatok meg ma ott minden magyart!
Oda nagy örömet vigyetek ma este,
S mondjátok meg nekik: Jézuska segít:
Letörüli szépen vigaszt adó szókkal
Elhagyott népének keserű könnyeit.
Mondjátok meg ottan gyermeknek és vénnek:
Bízzanak Istenben és az – igazságban!
Jézuska üzeni: higgyenek, higgyenek
Szép Magyarországuk feltámadásában!”
Forrás: Gyakorlati pedagógia 1935. november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése