Az új-év: ifjú, csöpp legény,
Ó-esztendő: öreg már szegény…
Azért: barátsággal szorítnak
Kezet Szilveszter estelén!
- Ó-év mehet! Őtőle már
Derűt és jót ugyan ki vár?
Új-év az Úr!... Előtte nyitva
Körös-körül minden határ…
Ahol nevét kiejtik:
A szív – reménnyel megtelik,
Egész világ lábához omlik
Egy éjtszakán át – reggelig!
Egy éjtszakán… mely nem hideg…
Amely ünnep – mindenkinek,
Amelytől gazdag lesz a koldus,
És gyöngédszívű a – rideg…
Új-év!... Nálunk – vigyázva járj,
Nagy ünneplést tőlünk – ne várj,
A szörny magyar temetőben
A Golgotánál meg-megállj…
Nézd: Észak, Kelet, Dél és Nyugat
Tengernyi sírhalmot mutat…
- A régi magyar: - nincsen többé…
A mai magyar: már nem mulat…
Kolozsvár, Kassa és Pozsony
Fogadnak sáros-rongyosan,
A Felvidék, Erdély s a Bánát
Sötétlenek rád gyászosan!
És nem lesz víg új-év nekünk,
Amíg: békében szenvedünk,
Amíg Kárpátok jégvirága
Másnak virágzik – nem nekünk!...
Újesztendő! Tegyél csodát!
Virraszd ránk évek víg sorát.
Akaszd újra az ősi földbe
A magyar ekét s boronát…
Kik jártunk eddig rongyosan:
Köszöntsünk víg-virágosan!
S magyar újévre harangozzon:
Kolozsvár, Kassa és ott fenn: - Pozsony!
Forrás: Gyakorlati pedagógia 1935. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése