Vérharmatos, messzi mezőkön,
Hol marsot dobol a halál, -
Tűzzel szívében, vassal kezében
Hős Varga Pál silbakot áll.
Szeme, lelke annyira éber,
Mintha nem is egy vón’, de száz –
Hős Varga Pál messzi mezőkön
Reánk vigyáz…
És jő a Feldpost. Írt az asszony:
„Én párom, értesítelek,
Tisztöltet mán a kis fiad is,
Mert megszületett a gyerek…
A szeme barna, haja szőke
S kegyelmedhez hasonlatos –
Sej, beszélni is fog talán már,
Mire az Isten hazahoz…”
Így a levél. Hős Varga Pálnak
Elönti szívét a meleg. –
Csukaszürke katonablúzán
Egy boldog könny végigpereg…
- Hejhó, be csudaszép az élet!
Hurrát kiált jó Varga Pál
S valamerre mereven nézve,
Haptákba áll és szalutál…
- Hejhó, be csudaszép az élet!
De mi mozdul most messze túl?
Hős Varga Pál lelke szemében
És gyorsan fegyverébe’ nyúl.
- Hajrá, ez fiam tiszteletére!
S a puska végén füst remeg –
S valahol messze
muszka földön
Árva lett egy másik gyerek…
Forrás: Gyakorlati pedagógia 3. évf. 5. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése