Tegnap még lányok jártak az avarban
és buzgón morzézott egy tarka harkály
csupasz juharfa-oszlopok között,
de ma reggelre ő is elszökött.
Most csattog, zúg az erdő, mintha barbár
harcosok lába döngetné a földet
s kósza vadludak riogják vádlón:
éjtszaka itt valakit megöltek!
Kihűlten fekszik hárságyán az Ősz,
ki ellentállt egy friss sereg előtt
s az idegen heroldok ráborítják
meredt testére a hűs szemfedőt.
És ím a szél, e hűtlen harsonás,
új kürtbe fúj: felzeng a hallali
s nagy messzeségből lópaták zúgását,
vad szekérzörgést lehet hallani.
Jön a hódító. Fürge rabszolgái
kigöngyölik selymes hószőnyegét
és a tavon, hol hullám játszott eddig,
az átkeléshez hidat ver a jég.
S amint fehér lován a Télkirályi
reszkető bokrok között átüget:
a fák (öreg és fáradt udvaroncok)
mélyen meghajtják kopasz fejüket.
Forrás: Gyakorlati pedagógia 1935. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése