Mennyországból mosolyogsz ránk
Rózsák Szentje: Szent Erzsébet!
magyar szívünk, tiszta lelkünk
Imádsággal köszönt Téged!
Szegényeknek Védangyala,
A szeretet fénye font át,
Letörléd az árvák könnyét
S kerülted a fényt és pompát.
Liliomos szűzi lélek:
Korona volt homlokodon;
S jóságodért, irgalmadért
Tövis termett az utadon…
Szent szépséged, gazdagságod
Nem termettek boldogságot:
Idegenek szívtelenül
Gyűlölték Te nagy-jóságod!
Puhakenyér alamizsnád
Csodás rózsát termett néked;
Ezért lettél Rózsák Szentje:
Árpád vére, Szent Erzsébet!
Mi is, magyar ínségünkben
Csodatévő imád várjuk!
Hiszen olyan réges-régtől
A szenvedés útját járjuk.
Vérrózsákkal, könnyen ázott
Szűz Mária bús országa…
Imádkozzál értünk, Szentünk:
Teljesüljön lelkünk vágya.
Rablánc helyett égi béke,
S szent szabadság rózsabokra,
Kárpátoktól Adriáig
Hazánk körül koszorúzza!
Forrás: Gyakorlati pedagógia 2. évf. 10. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése