Nézz reám, csodás sötét szem,
Bájos, szelid, álmatag
Véghetetlen édes éjjel! –
S éreztesd hatalmadat!
Fedje el a nagy világot
Tőlem bűvös éjjeled,
Hogy csupán te lengj örökre
Sorsom s életem felett!
Ford.: Kiss Endre
Forrás: Heti Szemle
XIII. évf. 41. szám, Szatmár, 1904. október 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése