2019. okt. 22.

Lukácsy György: Kisbányán




Gyönyörű, vadregényes vidékünkön szebbnél-szebb kirándulásokat teszek. Ilyen volt az, melyet május 11-én lettem egy tanártársammal Kisbányára. Délután fél kettőkor indultunk Fernezelyre. Eljutottunk az úgynevezett gereblyéhez, hol fát úsztatnak most is az emberek, térdig vízben gázolva fogták ki a fahasábokat. Itt a hegyeken át gyönyörű bükkerdőkön haladva, piros mécsvirágok színpompáját élvezve, több bánya tűnt fel előttünk; épületek, de ember sehol sem. Elértük a hegy gerincét, honnan leereszkedve eljutottunk a Kispatak mellett egy vies-badeni német bányatulajdonos gyönyörű lakásához. Mersenich itt lakik családjával a vadonban. A patakból tava képezett, mely félszigetként övezi lakóhelyét. E tóban remek pisztrángokat lehetne tenyészteni. Az épületen két piros-fehér-fekete zászló leng. A hegy oldalán levő filegóriában kipihentük az út fáradalmait; társam az „Elfriedchen” lócáján foglalt helyet. A nagy köveken lezuhanó, tajtékzó patak mellett felfelé menve, csakhamar jutottunk egy kiszélesedő völgybe. Itt van Kisbánya, körülvéve erdőkoszorúzta hegyekkel a Rozsály tövében, mely sziklaormával gyönyörű háttért képez. Számos patak csörgedez, az egyiken ványoló van. A pap lakása mellett is folyik patakocska, melynek neve a „Pap-pataka.” Közel a Magura hegy és a Kizhegy, melyet még a rómaiak műveltek. Bementünk a paphoz, kit még Szatmáron tanítottam, s kinek most már fiát tanítom. Nemcsak szíves vendéglátásban részesültünk, hanem műélvezetben is. Társam azonnal hozzáfogott az érdekes román stílusú templom lerajzolásához. E templom százéves. Remek faragványok vannak, különösen a szentély kapuján. Az ikonostasion képei is elég jók; pedig mind a festést, mind a faragást egy idevaló földműves végezte. A cinteremben láttuk a sírkövét egy itteni lelkésznek, a nagybányai volt gör. kath. plébános a boldogult Bilcz István nagyapjának.

Láttunk a plébánián egy kétfejű borjút, a közös hátukon nőtt ki e csodaszülött egyik farkincája, a másik rendes helyen. E sziámi ikrek nem jöttek élve a világra, anyjuk azonban él és egészséges. Társam kapott a paptól egy nagyon becses régiséget a helybeli múzeum számára: egy cserép római mécsest, melyet a Kizhegyben találtak. Ezen lelet is bizonyítja, hogy már a rómaiak is művelték e vidéken a bányákat. A ház mellett van szép kert, tele sok gyümölcsfával, melyeket a pap ültetett. Ez is jó példa a népnek. Az udvaron forrásvíz, melyből jóízűen ittam.

Már Nagybányán lehullott az almafa és cseresznyefa virága, itt azonban mostan voltak a fák teljes virágjukban.

A nép jól megtermett, egészséges, jómódú. Ezen jólétet, gyarapodást előmozdítja a szövetkezet, melynek élén a pap áll.

Ezen hegyen közé rejtett falu formális forradalomban tört ki földesura, Felsőbánya városa ellenében a múlt század harmincas éveiben, melyet a város csak katonaság igénybevételével volt képes elfojtani. szomorú karácsonya volt ekkor a szegény falunak; a vezetők fogságba kerültek, a katonaság pedig a falu nyakán élt. E rejtekhelyen szeretett a híres Pintye Grigor is tartózkodni, mely északról a Rozsály sziklapáncéla által van védve. A népballada szerint innen küldte társait Nagybányára pálinkáért. És midőn elfogott cimborái szabadítására felvette a küzdelmet, Nagybányán lelte halálát. 1849-ben a muszkák elől sokan a nagybányaiak közöl e rejtekhelyre menekültek.

Forrás: Heti Szemle XIII. évf. 22. szám, Szatmár, 1904. május 25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése