Gyönyörű,
vadregényes vidékünkön szebbnél-szebb kirándulásokat teszek. Ilyen volt az, melyet
május 11-én lettem egy tanártársammal Kisbányára. Délután fél kettőkor indultunk
Fernezelyre. Eljutottunk az
úgynevezett gereblyéhez, hol fát
úsztatnak most is az emberek, térdig vízben gázolva fogták ki a fahasábokat.
Itt a hegyeken át gyönyörű bükkerdőkön haladva, piros mécsvirágok színpompáját
élvezve, több bánya tűnt fel előttünk; épületek, de ember sehol sem. Elértük a
hegy gerincét, honnan leereszkedve eljutottunk a Kispatak mellett egy vies-badeni német bányatulajdonos gyönyörű
lakásához. Mersenich itt lakik családjával a vadonban. A patakból tava
képezett, mely félszigetként övezi lakóhelyét. E tóban remek pisztrángokat
lehetne tenyészteni. Az épületen két piros-fehér-fekete zászló leng. A hegy
oldalán levő filegóriában kipihentük az út fáradalmait; társam az „Elfriedchen”
lócáján foglalt helyet. A nagy köveken lezuhanó, tajtékzó patak mellett felfelé
menve, csakhamar jutottunk egy kiszélesedő völgybe. Itt van Kisbánya, körülvéve
erdőkoszorúzta hegyekkel a Rozsály tövében, mely sziklaormával gyönyörű háttért
képez. Számos patak csörgedez, az egyiken ványoló van. A pap lakása mellett is
folyik patakocska, melynek neve a „Pap-pataka.”
Közel a Magura hegy és a Kizhegy, melyet még a rómaiak műveltek.
Bementünk a paphoz, kit még Szatmáron tanítottam, s kinek most már fiát
tanítom. Nemcsak szíves vendéglátásban részesültünk, hanem műélvezetben is.
Társam azonnal hozzáfogott az érdekes román stílusú templom lerajzolásához. E
templom százéves. Remek faragványok vannak, különösen a szentély kapuján. Az
ikonostasion képei is elég jók; pedig mind a festést, mind a faragást egy
idevaló földműves végezte. A cinteremben láttuk a sírkövét egy itteni
lelkésznek, a nagybányai volt gör. kath. plébános a boldogult Bilcz István
nagyapjának.
Láttunk
a plébánián egy kétfejű borjút, a közös hátukon nőtt ki e csodaszülött egyik
farkincája, a másik rendes helyen. E sziámi ikrek nem jöttek élve a világra,
anyjuk azonban él és egészséges. Társam kapott a paptól egy nagyon becses
régiséget a helybeli múzeum számára: egy cserép római mécsest, melyet a
Kizhegyben találtak. Ezen lelet is bizonyítja, hogy már a rómaiak is művelték e
vidéken a bányákat. A ház mellett van szép kert, tele sok gyümölcsfával,
melyeket a pap ültetett. Ez is jó példa a népnek. Az udvaron forrásvíz, melyből
jóízűen ittam.
Már
Nagybányán lehullott az almafa és cseresznyefa virága, itt azonban mostan
voltak a fák teljes virágjukban.
A
nép jól megtermett, egészséges, jómódú. Ezen jólétet, gyarapodást előmozdítja a
szövetkezet, melynek élén a pap áll.
Ezen
hegyen közé rejtett falu formális forradalomban tört ki földesura, Felsőbánya
városa ellenében a múlt század harmincas éveiben, melyet a város csak katonaság
igénybevételével volt képes elfojtani. szomorú karácsonya volt ekkor a szegény
falunak; a vezetők fogságba kerültek, a katonaság pedig a falu nyakán élt. E
rejtekhelyen szeretett a híres Pintye Grigor is tartózkodni, mely északról a
Rozsály sziklapáncéla által van védve. A népballada szerint innen küldte
társait Nagybányára pálinkáért. És midőn elfogott cimborái szabadítására
felvette a küzdelmet, Nagybányán lelte halálát. 1849-ben a muszkák elől sokan a
nagybányaiak közöl e rejtekhelyre menekültek.
Forrás: Heti Szemle
XIII. évf. 22. szám, Szatmár, 1904. május 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése