Mikor
a kinyílt virág leszakító kézre vár, mikor a nap erősen tűz a földre le, üli a
keresztény világ a pünkösd ünnepét. – Magasztos ünnep ez. Karácsony az ünnepek
aranykulcsa, a hitnek ünnepe, húsvét a remény, a feltámadás legszebb ünnepe, az
újuló természetben legtisztább öröm, az újuló lélek ünnepe. Pünkösd az öröm, a
szeretet ünnepe: ez nyújtja az örök Szeretet nem hervadó rózsáját. Örömünnep,
születésnap ez, valóra vált most a remény örömre a fájdalom, amint húsvét által
igazolva lett a hit.
Megvolt
ez Izrael népénél is: aratásünnep volt, midőn a termés első zsengéjét hozták
Jehovának áldozatul. Csodálatos, mint tette a Szentlélek kegyelme Jézus
tanításának befogadására az emberek szívét termékeny talajjá.
Tűz
és nyelv, az egyik gyújt és megtisztítja salakjától az aranyat, a másik
szívekhez szól. „Tüzet jöttem bocsátani a földre s mit akarok, ha nem, hogy
felgyulladjon.” Tüzet, a szeretet szent tüzét, amely melegít, éltet. Kikelté a
jónak minden csíráját, s kiégetett mindent, ami salak, meggyújtá a kihamvadt
szövétneket. Nyelv, tüzes nyelv alakjában jelenik meg a Szentlélek Isten, -
igazságra oktat, kétélű kard szava, amely lehat a csontok és velők oszlásáig.
Az apostolok nem félnek többé, szívök a szeretettől lángol, elmennek a világ
minden részére, a Capitóliumra feltűzik a szent keresztet, a kereszténység
szimbólumát, meghalnak, de Jézus tanítása él, uralkodik a szívekben s
átalakítja a világot áldást hintve a bűnbe merült földre, a szívekre.
A
vallás együtt született az emberiséggel. Égnek szülötte ő, de az igaz hit, a
hit teljessége Jézus hozománya s pünkösd annak első győzelme.
Mennyi
tévedés volt az ókor népénél! A rómaiaknál a rabszolga semmi, az apa megölheti
a fiát. – Görög szokás, a nyomorék csecsemőt ki kell tenni a Taygetos hegyre,
mert a nyomorék ember terhe a társadalomnak. A mérsékelt Athén öregei
rabszolgákat öletnek a görög ifjúsággal, hogy ne féljenek az öldökléstől. Zsidó
törvénymagyarázat: gyűlöld ellenségedet.
Midőn
aztán felhangzik a Megváltó szava: „Szeresd Istenedet s embertársadat”, bejárja
a világot s átalakítja azt. Kórházakat épít, testvériséget hirdet, egyenlőséget
s a jogok tiszteletét. Ez az egyház tanítása s attól elrabolva forrásától
elválasztott patak, melyben az önzés férgei tanyáznak.
De
tán az emberi értelem művelődésének eredménye a humanizmus? Sokat tehet az
Istentől megáldott értelem, de szárnyakat, neki csak a hit adhat, mely éghez
emeli. „Mindenható Lény – imádkozik egy nagy írónk -, emelj fel bennünket a
porból, „hova süllyedénk”. „Vigasztald a szenvedőt, akinek az élet terhére
vált, s Benned találja könnyeit jutalmát” – mondja egyike a legnagyobbaknak
hazánk írói közül. „Te hosszan élteted a nyomort” – mondja a XVI. század angol
írója. – „Még nem vagyok annyira okos – mondja Napóleon a fiatal tisztnek -,
hogy a valláson mosolyogjak”. „Teremtő Lélek szállj le ránk” – zengi Nagy
Károly császár a VIII. században. „Jöjj el Szentlélek Isten, ereszd reánk,
kegyesen mennyből fényességedet”, - énekli a XI. század keresztény írja. Az
emberi tudás semmiségén kétségbeesve – mondja Spanyolország legtudósabb
férfija, Balmes Jakab, - „a Gondviselésben bízva mentem meg lelkemet.”
Tehát
az igaz hit a boldogság alapja, ezen nyugszik a művelt világ: - s legyen a
tudás bármily világos, mit ér a fény Szibéria hómezein, ha nincsen melegítő
tűzhely? A lélek boldogságra van teremtve, s ezt a szeretetben a Szeretet szent
Istene adhatja meg egyeseknek s az emberiségnek.
És
ezért jöhetnek-mehetnek századok, pusztulhatnak trónok és országok, forronghat
a világ, fel fog hangzani: „Teremtő Lélek, szállj reánk.” Amit a világesemények
a szerencsétlenségek villámfényével mutatnak, azt a vallás szelíd szava eleve
tanítja.
Szeretni
a szegény, fékezi a szenvedélyeket, tisztelni s Istenben találni fel minden jog
alapját: ez az igazság szava s a szeretet törvénye!
Forrás: Heti Szemle
XIII. évf. 21. szám, Szatmár, 1904. május 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése